2018 Amikor hatszáz szájból hangzik a Szerencse fel
Amikor 2017 őszén felmerült a csatlakozás az annavölgyi túrához, bátortalanul és bizonytalansággal teli kerestük meg azokat az illetékes személyeket, akik segíthetnek nekünk az esemény gördülékeny szervezésében. Akkor még mi magunk, – akik Tokodról koordináltuk a dolgokat – sem ismertük egymást. Két közös tulajdonág hozott össze bennünket. Szeretjük közösségben érezni magunkat, és szeretjük az általunk szerzett örömet megosztani másokkal. És igenis tavaly szerettük volna ezen téli túra által okozott élményt megosztani a tokodi érdeklődőkkel. Tavaly közel 150 embert sikerült összehívnunk, amely pozitív meglepetés volt az azt megelőző kisebb, 20-30 fős eseményekhez képest. Egyre már akkor rájöttünk: az embereknek erre szükségük van, nekünk pedig egymásra van szükségünk.
Azóta kereken 1 év telt el, sok kapcsolat kiforrott, így már együtt egy kész ötletkosárral álltunk elő októberben, amikor elkezdtük előkészíteni a túrát.
Mivel Annavölgy és Tokod is bányász település, továbbra is helyesnek tartottuk a Miklós berki bányász emlékműnél való találkozást. Felvetettük azonban hogy rövid tiszteletadás címén hallgassuk meg / énekeljük el a bányászhimnuszt. Ehhez szinte azonnal kapcsolódott az annavölgyi főszervezők ötlete a bányász kalapács szimbólumot képező alakzattal kapcsolatosan. Kezet ráztunk, és vártuk hogy lecsússzon az utolsó bejgli december 26-án, hogy másnap nekiállhassunk a konkrétumoknak.
27-én csütörtökön reggel egy megszokottnál nagyobbra nőtt delegációval jártuk végig az útvonalakat, feltérképezve hogy hol lesz sárfürdő, hol kell a belógó ágaktól tisztítani és így tovább. Részt vettek mindkét község biztosító személyzetének képviselői, az unalmas felsorolás helyett most inkább az említésre méltó attrakciót kell megosztanunk: a sárisápi polgárőrség Skoda Jetivel darálta végig a hegyi útvonalat olyan módon, amelyet a Mitsubishi Pajero és a Ford Ranger is megirigyelnének… Nincs mese gyerekek, Jetit kell venni ha a Gete háta mögött akartok rodeózni…
A csütörtöki bejárás után mi rögtön rápörögtünk a szilveszteri bálra, szombaton reggel tettük magunkat alapjárat helyett újra maximumra, hogy utolsókat simítsunk az emlékmű előtti területen. Pap Tamás irányítása alatt délelőtt kiszerkesztettük és szalagokkal jelöltük a bányászkalapács-alakzatot, kipróbáltuk a drónt, a hangosítást, és próbáltunk saccolni a létszámra… Újabb kézrázás után már a startra készülődött a csapat.
És ütötte az óra a 15:30-at. Megfújtuk a gyülekezőt, megkezdtük a regisztrációt. Az idővel nagyobb szerencsénk volt mint tavaly, ez azt eredményezte, hogy 150 helyett Tokodról összesen közel 230 résztvevőt tudtunk produkálni. Ehhez jött hozzá az annavölgyi 383. Hozzáteszem, ez Tokod 5%-a, Annavölgy 40%-a. Arányaiban azért más a részvétel. De sebaj, aki lelkes volt és vállalkozó szellemű, a 16:30-as tájékoztató után megindult a Szabadság utca, a Fővég felé. A halastónál következett a welcomedrink, majd kényelmesen ballagtunk felfelé a Gete mögé.
Valamikor 18 óra előtt érkeztünk meg a találkozási pontra, a bányász emlékműhöz, amelyhez kihelyeztük a magyar, a bányász, az annavölgyi és a tokodi zászlót. Miután beirányítottuk a résztvevőket a kalapács alakú “karámba” a rövid történeti beszámoló után mindkét falu résztvevői tiszteletüket tették bányász felmenőink előtt, akik bőven kivették a részüket az elmúlt évszázadokban abból, hogy községeink felépüljenek, és hogy mi együtt építhessük az életünket. Az emlékmű a Dorogi-szénmedence legelső széntömbjének megtalálására utal, a 18. század közepéről. Amikor megrezzentek a membránok a hangfalakon, azt hiszem egy picit mindannyian elérzékenyültünk. Természetesen mi már nem tudjuk átélni és felfogni azt a munkát és életformát amelyet elődeink folytattak, de talán részben kompenzálni tudjuk a számukra. Nem szabad elfeledni hogy kiknek köszönhetjük mindezt, és ezt az a több mint 600 ember pontosan tudta, aki együtt énekelte: “Nem kincs után sóvárgok én, bányászkislányt óhajtok én…”
Bízunk abban, hogy bányászaink részére az efajta tiszteletadás is hagyományteremtő lesz. A drónfelvételek elkészítése után utunkat folytattuk a csolnoki bányamúzeum felé, ahol egy kis vendéglátás várta a résztvevőket, jutalom pedig a legidősebb és legfiatalabb résztvevőkeT, természetesen nem hagyhattuk fIgyelmen kívül a szülinaposokat seM. A forraltbor és a tea után rövIdesen megindult a jó hangulatú lejtmenet Dorog felé, a túrát a mészkőhegy tetejéről elénk táruló Dorog és Esztergom éjszakai fényeinek látványa koronázta meg. Csodálatos volt.
Ahogy eddig is, minden eseményünk után jelentkezünk egy albummal és egy rövid cikkel. Ennek egyik oka hogy még frissen leírjuk emlékeinket, 10-20 év múlva jó lesz visszaolvasni. Emellett persze reménykedünk abban, hogy a cikk olvasása során kedven kaphatnak azok is, akik eddig nem vettek részt a túrán. Mi továbbra is szeretnénk veletek, egymással megosztani azokat a pozitív élményeket amelyet egy ilyen túra az egyszerűségéből adódóan nyújtani tud.
Ezúttal sem maradhat el a köszönetnyilvánítás azok számára, akik lehetővé tették és támogatták azt, hogy 2018. december 29-e emlékezetes nap legyen a számotokra.
- Köszönjük a lehetőséget Bánhidi Józsefnek, Bánhidi Dávidnak és az annavölgyi szervezőknek
- Köszönjük a segítséget és a biztosítást Kindáné Győri Mártának és a tokodi polgárőrségnek
- Köszönjük a támogatást a Tokod Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek, Bánhidi Lászlónak, Góra Gergőnek, Fábián Imrének.
- Köszönet továbbá Dénes Ákosnak, Szépvölgyi Arnoldnak, Szabó Tamásnak, Robotka Márknak, Pap Tamásnak, Kertész Györgynek.
- Köszönet a borászoknak, akik a vendégeléshez bort ajánlottak fel:
- Siklósi László
- Farszki Tibor
- Nagy János
- Szabó Tamás
- Süveges Zoltán
- Farszki László
- Robotka István
- Robotka Márk
- Robotka Dénes
- Csákvári László
- Pap Tamás
- Horváth Mihály
- Korpási József
A túra egy széles körű összefogást igényelt, örömünkre szolgált hogy a közösség érdekében ez az összefogás gördülékenyen létrejött köztetek is résztvevők között, hiszen a hangulatot és az élményeket Ti nyújtottátok egymásnak. Szükség van rátok, szeretettel várunk benneteket jövőre is.