A korábbi időszakban bemutatott Öreg Pékárkához szervesen kapcsolódó tájegység nevének eredetére sikerült némi magyarázatot találni. Az Únyi-patak középkori neve Öreg-árok volt. A patakon folyásirányban lévő harmadik malmot pékek üzemeltették, (erről külön fogunk írni.) A malom tulajodonosáé, a péké volt az Öreg-árok, a patak és az attól északra lévő földek, egészen a Wéber-malomig. Tehát a Pékmalom és a Wéber-malom közötti patakmeder volt a Pék patakmedre, másnéven Pék árka. A korábban leírtak alapján az ettől a mederszakasztól északra lévő földek tartoztak még a Pék malom üzemeltetőjéhez.A tájegység 1887 óta egyértelműen, láthatóan körülhatárolt terület. Északnyugatról a bajnai út, északról és keletről az Öreg Pékárka, délről az Únyi-patak valamint a Kertaljai rétek, nyugatról a Tófarok, illetve a Bikás teteje határolják. A területen északi fekvésű, viszonylag keskeny, ám hosszú parcellákra felosztott mezőgazdasági telkek vannak. A Wéber-malom melletti patak hídnál lehet kettéosztani a területet. A Kis Pékárka keleti felén javában szőlők és ma is használatos pincék vannak, a nyugati felén jobbára szőlők, ám ott előfordulnak elhanyagolt telkek is, illetve más növényeket is termesztenek. Április 2-án kora esti fényekben látogattuk meg a tájegységet, a Bajnai út felől támadtunk, elsőként tipikus szőlőültetvényeket láttunk meg, a falu irányába haladva viszont találtunk 1-1 érdekes objektumot is, többek között elhagyott tégla-pottyantóst, és vagy 2 köbméteres víztartályt, vagy 3 méter magasan, egyedi alkotás, az biztos. Örömünkre szolgált látni egy még üzemelő nyomós kutat is az egyik szőlőnél. Mire megkerültük az egész területet és megérkeztünk a Wéber-hídhoz, már naplemente volt, remek fényekben fotózhattuk meg a Pékárkai pincesort, végezetül pedig a tájegység nevét jelző fa táblát. A jövőben szeretnénk elérni, hogy Tokod összes tájegységét hasonló fa tábla jelezze majd. Ha bárkinek vannak régi fényképei a területről, vagy bárhonnan a faluról, küldje el nekünk, hogy más is láthassa.