Ha most a 21. század elején valaki megnézi a Tokodon átmenő, a Dunába ömlő Únyi patakot, azt látja, hogy alig csordogál benne víz. Nehezen tudja elképzelni, hogy vize valamikor malmokat hajtott, pedig így volt. Legkorábban Oláh Miklós érsek idejéből / 155o – 1556 / értesülünk Tokodon malomról: „…a malom jövedelmének egynegyed részét tartozott beszolgáltatni, de a malombér újabban felemeltetett…” Ugyanebben az urbáriumban Ebszőny faluban is említenek malmot: Régebben a malom jövedelmének egyharmada a káptalant illette.” 157o-ben a török szandzsák összeírásában szerepel Tokodon malom. Bár 1766-ban a falu pusztaként van feltüntetve, de ” …van egy egykerekű malma.” 1827-ben Helischer József helyrajzi munkájában írja Tokodról, hogy „…ide tartozik Ebszőny puszta is, ahol malom van.” 185o-ben egy tokodi mesteremberek neveit és jövedelmeit tartalmazó feljegyzésben ez áll: az ebszőnyi malmot bírja Majer József sárisápi molnármester, van két legénye /molnár/, inasa, egy szakácsnője. Jövedelmével Sárisápon számol el. A tokodi közmalmot /falumalom/ a táti születésű 43 éves Adolf Albert molnármester működteti, mesterségét 24 éve gyakorolja, egy segédje van és a malomban lakik. Jövedelme csupán annyi, hogy miután évente a 6oo forint haszonbért kifizeti alig marad belőle. A tokodi pékmalom bérlője Csóka Péter molnármester, Szilasi /Komárom megye/ születésű, református , l6 éve gyakorolja mesterségét. Egy segédje van, és a malomban lakik. Jövedelme az előzőhöz hasonló. A Kalló malom bérlője a tátival együtt Schichl Wencel, aki a táti malomban lakik és jövedelmével is ott számol el. A tokodi malomban két segédje van. Mind a négyen az esztergomi Céh-hez tartoznak.

A falumalom a hozzátartozó összes telekkel, valamint az ugyancsak hozzátartozó malomcsatorna Ebszőnytől a pékmalomig terjedő szakasza fele-fele arányban az esztergomi papnevelde és Tokod község tulajdona. 1858 március 15-én levélben kérte a két tulajdonos a főszolgabírótól árverés kitűzését a malom bérletére vonatkozóan, mivel szeptemberben lejár a bérlő szerződése. Ki is tűzték június 7-ére. Ebből az iratból megtudjuk, hogy a malom épületéhez tartozott: „ egy lak, egy őrlő szoba, egy kamra, egy l6o , és egy 11o négyszögölből álló kert, egy 1485 és egy 55o négyszögöl szántóföld, és a malomhoz szükséges eszközök.”

A pék- a Kalló – a táti malom és a hozzájuk tartozó malomcsatorna /vendégárok/ a papnevelde tulajdona. A malomcsatorna fenntartása a sárisápi malomtól az Ebszőnyi malomig a Metternich hercegi uradalmat terhelte, tisztítása a tulajdonosok feladata volt, de a tényleges tisztítási munkákat – megállapodás alapján – a molnárok végezték. A vendégárkokat pedig a parti birtokosok tartották fenn.

1915-ben a falumalom működtetéséhez az Únyi-patak vizének duzzasztását engedélyezte az alispán. Aratás előtt az árkokat általában kitisztították a molnárok vagy vándorkubikusokkal végeztették el azt. A malmokat ilyenkor leállították. Árvíz esetén a felduzzasztott vizet a pékmalom előtt zsilip felhúzásával a széles vadvízárokba engedték. Az említett zsilip térségét nevezeték a tokodiak „ ZÚGÓNAK”, és használták vizét mosásra, nyáron pedig kicsik és nagyok fürdőzésre.