A hagyományos népi viselet alsó- és felső ruházatból áll. Az alsóruha ing és pendely /pöndő/, arra vettek fel Tokodon három –négy derékban ráncolt alsószoknyát, amelyek közt hideg időben vattás szoknya is volt, de azt később felváltotta a flanel. A felsőruha: blúz, pruszlik, sűrűn ráncolt féllábszárig érő szoknya és kötény. A harmincas években ráncok helyett apró larakásokat kezdtek alkalmazni, különösen az ünnepi szoknyákon, a levetett szoknyákat hurkába tekerték, hogy a rakások ne sérüljenek, és szalaggal vagy zsinórral lazán összekötötték és így tették el. A legősibb blúz a „ kaca „ volt, amelyet általában ünnepnapokon viselték, többnyire azonos színű volt a szoknyával és hosszú ujjú. Blúzként viselték a lebegőt is, amely csak hosszú ujjal készült, valamint a röpikét, amely egyaránt készült rövid és hosszú ujjal is. Az efajta blúzok általában egyszínűek voltak a szoknyával. A pruszlik általános színe a piros, de viseltek más színűt is. Tokodon a ruházat színharmóniájára a visszafogottság jellemző. Egyrendbeli ruhatárában a nőknél flokon, festő, kockás szövet, liszter, és sima szövetanyagból készült blúz és szoknya tartozott. A tokodi lány addig nemigen ment férjhez –mondották nekem az öreg nénik – amíg nem volt legalább négy liszter ruhája, fekete, zöld, sötétkék és bordó színű. Nagypénteken például feketében mentek feltámadásra, Húsvétkor a zöldet viselték, a pünkösdöt a bordóban ünnepelték. A nőknek nem volt kabátjuk, helyette hideg időben kétféle nagykendőt viseltek. Kétrét tégla alakúra hajtva a kissé nehéz sztrigán nagykendőt, háromszög alakúra hajtva a puha berliner rojtos nagykendőt. A gyermeklányok ruhája megegyezett a felnőttekével. A kisfiúk 3-4 éves korukig blúzban és szoknyában jártak a fejükön kis kalappal. A férfiak alsó és felső ruházatként a vászonból szőtt vállvoltos inget és vászon bő gatyát hordtak, még a húszas években is volt aki így öltözött. A lányok hajukat egy, vagy két ágba fonták, a fonat végére színes szalagot kötöttek, volt amikor a befont hajat koszorúba tűzték a fejükön. A lányoknak többnyire 15-17 éves korukig volt egy jellegzetes ruhadarabjuk, amelyet a ruhájukon viseltek keresztbe kötve a mellükön, ez volt a fehér csipkésszélű „ krézli” nagylányoknál a rojtos kasmír kendő. Az asszonyok hajviselete egy ágba font, kontyba tűzött, rajta kontykendő, amely lyukacsos hímzéssel, vagy csipkés széllel készült, ünnepi használatra kikeményített fehér, hétköznapokra széldísz nélkül színes anyagból. Ez utóbbira kötötték télen a plüss, nyáron selyem, vagy kasmír kendőt. Lábukra harisnyát húztak – a lányok is – kedvelt volt a kék gyapjúharisnya, arra fekete kemény szárú csizmát vettek fel. De viselték a magas szárú gombos cipőt, a csattos, illetve fűzős ,vagy pántos félcipőt. A menyasszony ruházata általában fehér volt, de lehetett színes is. A haját koszorúba tűzték, fejdísze széles hajpánthoz hasonló koszorú volt, fehér és színes viaszvirágok voltak bele tűzdelve köztük fényesen csillogó rezgőkkel, hátul szalaggal megkötve. A fehér ruhának az volt az érdekessége, hogy ha a slingelt fehér szoknya magában mintás, akkor a fehér kötény sima fehér volt. Fehér volt a harisnya is a cipő pedig fekete pántos.

A népi hagyományos viseletet először a lányok hagyták el községünkben az ötvenes években, az asszonyok meg többnyire a hatvanas években öltözködtek ki. Az idősebb asszonyok közt többen halálukig népviseletben jártak. Napjainkban már csak ápoljuk a hagyományokat, jeles ünnepeken öltik fel a fiatal nők a népviseleti öltözetet.

Most pedig következnek a saját gyűjtésemből származó képek.