A jobbágyság egy nagyon széles rétege volt a magyar társadalomnak, és mindig függőségi viszonyban volt a földet kisajátító nagybirtokosokkal. Ez a helyzet országunkban a 1o. – 12. században már létrejött. Egyik részét azok a szolgák, rabszolgák alkották akik uruktól földet kaptak, azon önállóan gazdálkodhattak, de nem költözhettek el és fontosabb életmozzanataikhoz a földesúr engedélye kellett. A másik részét az elszegényedett szabadok alkották.

TOKOD 118I-ig az esztergomi királyi vár birtoka, 1181-től l848 – ig Egyházi azon belül a János-lovagoké, majd a nagyszombati Szemináriumé és annak Esztergomba történő átkerülésével az esztergomi Szemináriumé. Ők fizették az adót és a földesúr által elrendelt különböző szolgáltatásokat. A 14. században azokat némileg úrbáriumokban szabályozták, majd l691-ben és 1711-ben az esztergomi káptalan adott ki úrbéri szabályzatot. Azok módját semmi sem szabályozta, tartalmuk majdnem egészében a földesúr érdekeit szolgálta. A jobbágyok terheik növelése miatt többször tettek panaszt, és megszaporodtak az úrbéri perek, amelyek elintézése hosszú ideig elhúzódott.

Mária Terézia ( 174o – 178o ) adott ki egy mindenre kiterjedő úrbáriumot 1767-ben. Az esztergomi megyei Levéltárban megvan, sőt egy másolatot kértem róla, és az a könyvtárunk helytörténeti iratai közt van elhelyezve és bárki végig olvashatja. Most terjedelme miatt csupán kivonatosan ismertetem néhány részletét.

Szerkezete 9 részre tagozódik, Az első és második rész a telkekkel, a földdel, azok bérletével foglalkozik, a harmadik a szolgáltatásokkal, a negyedik a jobbágyok adózásával, az ötödik a kilenceddel és a hely-vámmal, a hatodik a földesúr jussaival, a hetedik a rendkívüli szolgáltatásokkal, a nyolcadik a büntető rendelkezésekkel, a kilencedik a belső rendtartást taglalja.

Így kezdődik: Egy egész jobbágyteleknek számít a ház helye, udvara, szérűs és veteményes kertje, amelynek nagysága akkora amekkorát két pozsonyi mérő maggal lehet bevetni. (körülbelül l6oo-2ooo négyszögöl). Egy egész jobbágytelekhez külterületen 2 hold szántóföld, 8 kaszálásra való rét (mert azt kétszer lehet használni) Mivel szőlőik vannak a jobbágyoknak Szent Mihály naptól Szent György napig szabad bort árulniuk. Minden egytelkes jobbágy köteles földesurának hetenként egy napot napkeltétől napnyugtáig dolgozni 2 marhával és szekerével, szántáskor 4 marhával , szekerével és boronájával. Ha nincs 4 marhája 2 napon szánt. Kaszáláskor, aratáskor, szüretkor, kézi és igás szolgálatot duplán kérhet a földesúr a jobbágytól. A zsellérek ez utóbbira nem kényszríthetők. A házas zsellérek 18 napot, a ház nélküliek 12 napot kötelesek évente az uraságnak dolgozni. A roboton kívül a jobbágyok minden esztendőben egy alkalommal hosszú fuvart tartoznak teljesíteni. Bérfizetés ellenében roboton kívül is fuvarozhat a jobbágy. Ha a jobbágy vám-úton megy a malomba vámot kell fizetnie. Minden jobbágy és házzal rendelkező zsellér -adózásképpen – köteles a földesurának évente l forintot fizetni. Minden egész telkes jobbágy évenként ad az uraságnak l csirkét, 2 kappant, 12 tojást és 1 icce vajat. A kisebb telkes ezek arányos részét. Ha a jobbágy pálinkát főz, 2 forintot fizet az uraságnak. A vadászat, halászat , madarászat csak az uraságot illeti meg. A jobbágy az uraság erdejében engedély nélkül még vesszőt sem vághat, fával nem kereskedhet, fegyvert nem tarthat. A gubacs és a makk leverése csak a uraságot illeti meg. Az urbárium szerves része az úrbáli tabella, amely több mindent tartalmaz, köztük az örökös jobbágyok neveit is, akik Tokodon a következő személyek :

Jámbor István, Kovács Mihály, Kecskés István, Vigh György, Bakos János, Simon János, Jámbor Mihály, Motus Mihály , Kadván Miklós, Horváth Imre, Pánczél János, Pánczél András, Jámbor András, Szűcs István, Szabó György, Kovács András, Jámbor János, Süveges Mihály, Lancza Ferenc, Jámbor György, Takács Simon, György István, Kopa József, Kalácska János, Kecskeméti Mihály, Füle György , Jámbor Pál, Robotka György, Szekeres János, Hangya János, Purika Márton, Melleki Mátyás, Dolmányos Károly, Smidt Sebestyén, Szűcs Márton, Vinter János, Robotka János, Horváth Péter, Hudány János, Túri Jakab, Kalácska Mihály, Szél András, Zab Mihály, Pap János, ? János, Buzsik Márton, Melleki Jakab, Juhász Albert, Fraj Bálint, Mészáros János, Hack Tamás, Varga György, Sági István, Pap Ferenc, Juhász Márton, Nagy János, Melleki Mihály, Stephan János, Grotz János, Süveges János, Pap András, Filo Andrásné, Szabó János, Mészáros István, Szászi János, Csipke György, Juhász István, Polyák János, Juhász János, Pánczél Jakab, Szűcs Márton, Balázs József, Szél István, Túri György, Melleki János, Szeneczei István, Tóth Antal, Ifj. Jámbor Mihály, Móczár András, Kilinn András, Bogdáni Márton, Pap Ferenc. Balázs Mihály.

(Az örökös jobbágy a szabad jobbágyok terhe mellett a személyi függőségből eredő szolgáltatásokkal is tartoztak, nem költözhettek el a földesúr birtokáról, házasságot csak a földesúr engedélyével köthettek, ingósági örökösödési joguk is korlátozott volt, illetve családtagjai külön-külön is eladhatók, vagy elcserélhetők voltak /Új magyar lexikon. 1962/).

A felsorolt jobbágyok közül mindössze 2o az egész telkes, szántóföldjük jobbágyonként 23 hold. Nekik az éves robot két marhával évi 53 nap, vagy helyette 1o1 nap kézi szolgálat.

Ez az úrbárium az első olyan, amely sok visszaélésre lehetőséget adó dolgot szűrt ki és szüntetett meg egységesítésével. Rendelkezéseinek elfogadása viszont nem volt egyöntetű sem az országban, sem a földesurak között, de a jobbágyok között sem, akik többet vártak terheik könnyítésében, mint amit kaptak. A földesurak sokáig a régi gyakorlatot folytatták.

A tokodi jobbágyok 1836 október 7-én a Vármegyéhez folyamodtak azzal a kéréssel, hogy a legutóbbi országgyűlésen hozott törvényben és az úrbáriumban foglaltak szerint teljesíthessék kötelezettségeiket, ne az előzőeket alkalmazza irántuk az uraság. A folyamodványt a jobbágyok képviseletében Papp István bíró, György Ferenc törvénybíró, Szabó Ferenc, Pánczél Máté, Túri Pál, Simon Mihály, Szabó Mihály, Tilmann Antal, Szabó József, Papp Imre esküdtek és Uramovszky Pál jegyző írták alá. Ez a beadvány egy nagyon hosszú pereskedési folyamatot indított el. Megsokasodtak az úrbéri perek. Az 1839 – 4o évi országgyűlés törvényesítette a jobbágyok birtokszerzési jogát. Elkészült 184o-ben Tokod telkeskönyve, amelybe minden jobbágy és házzal rendelkező zsellér telke, földje be van jegyezve. Például: Robotka Imre házához 257 n.öl telek tartozik és 13o n. öles kert. Földjeit 15 dűlőben műveli. Tokod összes földterülete kerekítve 32o2 hold. Ebből a jobbágyoké 1332 hold, a zselléreké 4, a templomé 2, a plébánosé 13, az uradalomé 529 hold, a községé 38 hold, köztelkek 1o14 hold és hasznavehetetlen 24l hold.

95 jobbágy kapott az uradalom földjéből telket és 24 házzal bíró zsellér, akik: Kolbert Péter, Juhász Jánosné, Slíz István, Pál Péterné, Mészáros József, Nemes István, Kecskés Józsefné, Magyaros Péter, Kerekes Pál, Kecskés Pál, Tolk Ferenc, Szabó Pál, Kadván Jánosné, Szandrusz Józsefné, Kecskés András, Mészáros János, Kadván János, Nyul Imre, Tálai Pál, Juhász Jánosné, Balla Ferenc, Ipoly András, Hock ? , Nagy Andrásné. Szerepel a jegyzékben lakó megjelölése nélkül mészáros, pintér, és a kovács háza.

A Főkáptalan felügyelete alatt lévő Szeminárium tokodi uradalmát a tiszttartó irányította. A tiszttartói lak a mai Kossuth Lajos utcában lévő Plébánia épülete volt. A gazdasági eszközök épületek, az állatállomány helye pedig a Nagygödör melletti mai Arany János Petőfi Sándor Rákóczi Ferenc, Bajcsy Zsilinszky Endre utcák és házainak területén volt. Onnan hajtották ki reggel a pásztorok a tehéncsordát, a juhokat a Laposi, meg a Pörög földeken túli ( mai Peres-völgy) a legelelőre, ősszel meg a disznókat makkoltatni. az „ uradalmi csapáson „ a mai Béke, Kossuth Lajos utcán át a Bécsi úton, és a Flórián István utca területén.

A megyei Levéltárban megőrzött iratokból kitűnik, hogy az uradalom tiszttartója 1825-ben Hanák József, 1834-ben és még 1844-ben is Aranyossy Dénes ( Felesége Bekő Terézia ) , Tokod lakói között ő az egyetlen nemes. Ő írta 1844. május 5-én egy levélben, hogy a legelők közt legjobb a „laposi „ az egész határban. 1849- 5o- ben Schvoy Ede ( felesége ( Bartos Mária), akinek 4 szolgája, 2 szolgálója, 1o hold szántó és 2 dohály földje van. Állatállománya: 3 ló, 2 csikó, 3 tehén és 2 tinó.

Fennmaradt az uradalom néhány alkalmazottjának a neve is: Vígh Gábor ( felesége Csipke Rozália) 1849-ben erdőkerülő. Estéli János ugyanakkor uradalmi béres, Primer Mihály uradalmi juhász. Shéda Antal uradalmi vadász 189o-ben. Makker /vagy Manger ?/ István uradalmi gazda 1893 –ban, ugyanekkor Herczeg Pál uradalmi juhászgazda, Gróf János uradalmi juhász. Az uradalom legnagyobb haszonbérlője Miesbach Alajos volt, aki a szénbányákat üzemeltette.

1922-ben az uradalmi majort a község megvásárolta a Főkáptalantól az akkori uradalom bérlője Markovits Gyula volt.

1848-ban az országgyűlés felszabadította a jobbágyságot, de az nem hozott gyors változást. Tovább szaporodtak a törvényszékeken a panaszok, Lassan történtek az intézkedések. 185o őszén a tokodiak is újra a törvényszékhez folyamodtak, kéréseikkel panaszaikkal. Elmondták többek között, hogy „ meg akarják szüntetni a bérleteinket, a pálinkamérési jog haszonbérletét már felmondták… amikor Ebszőnypusztát bérelni kezdtük, akkor még megvoltak a tavak, az azokban termett nád a falué volt. Amióta a tavakat lecsapolták, a nádtermés megszűnt, ami kevés terem azt az uraság használja…” Panaszok, valamint a törvényes intézkedések iránti kérés ez a beadvány a régen óhajtott békesség és nyugalom érdekében. A földesurak nem akarnak beletörődni a jobbágyfelszabadító törvénybe. Ezért nem sokat változott megyénkben sem a helyzet az úrbéri kérdések terén a császár 1853 tavaszán kiadott rendelkezéséig, amely elismerte az állam kötelezettségét a földbirtokos osztály kármentesítésére. Ezután felgyorsultak az intézkedések, de mindezek ellenére a földbirtok teljes értékű rendezése az évszázad végére fejeződött be.

1856-ban sok év után a határ rendezése és a legelő elkülönítése (annak használata közös az urasággal) tárgyában az uraság egyezséget kísérelt meg létrehozni, de az nem vált valóra, mert Tokod képviselői Pap András bíró és Tillman Antal, Robotka István, Enczer Ferenc, Víg Mihály, Zab Ferenc, Enczer János, Farkas István, Pap Antal, nagy Pap István, kis Papp István, Simon János , Pap Ferenc, őr. Pánczél István, Németh József, Slíz István – tartva attól, hogy elesnek az egyezség által az Ebszőny pusztai rétektól nemet mondtak, A következő évben osztályozták a Járásbíróság végzése kapcsán Tokod határát, és osztályba sorolták a község földterületeit. A Szarkás dűlőben lévő uradalmi és plébánosi földet I. osztályba , az úrbéres földeket II.-od a legelőt III-ad osztályba sorolták.

Az évtizedek múlásával az 1837-ben kezdődött úrbéri per lezárása is bekövetkezett, A Szeminárium, mint egykori földesúr, valamint Tokod volt úrbéri közössége és szabadosai közt 1881. április l5-én létrejött tagosítási egyezséggel. Amelynek tárgya: a határ úrbéri rendezése, a közös használatú tételek – legelő stb. – elkülönítése, és a két határban – Tokod és Ebszőny – található kőszénbányászat kérdéseinek végleges rendezése. Az egyezségi dokumentumot tokodi részről Robotka János bíró, Randl Máté körjegyző és 62 tokodi volt jobbágy írta alá. Május elsején létrehozták a községházán a tagosítási választmányt az alábbi személyi összetétellel: Robotka János bíró, Kovács József, szenes Szabó János, Molnár Ferenc, Süveges János, Süveges József, öreg Pánczél István, Pap András, Márkus Albert, fölvégi Pap István, fölvégi Robotka Ferenc, Péntek András, Süveges György, Vigh István, Pánczél György, Pánczél Péter, széki Pap István, kis Pap János, Vigh Gábor, öreg Robotka János, Juhász Ferenc, bognár Robotka János, gazda Juhász János, Enczer Ferenc.

Az egyezség alapján a községi összesenben a 42 ¼ telki állomány után a volt jobbágyoknak jár belsőségben 935 hold,rétben 34o hold. Felosztják a 443 hold rétet. Az összes erdő a volt földesúr kizárólagos használatában marad, mert a volt jobbágyoknak soha sem volt erdőhasználati joguk. Az elkülönítés után a közös legelő használat megszűnik.

Ebszőny Árpád-házi falu volt, és a Szeminárium majorsági birtoka, de a török korban elnéptelenedett. Területét, nagyon jó bort adó szőlőit Tokodi és némileg táti jobbágyok használták, művelték, de nem tartozott Tokodhoz. Az 1886- ban elkészült birtokkönyvből megtudhatjuk, hogy 129 volt úrbéres telkes gazda, 27 zsellér, 5 szabados, és a volt földesúr közt került felosztásra Ebszőny-puszta határa az egyezségnek megfelelően. A tokodi határ 32o2 magyar hold, az ebszőnyi 1315. A két határban a szőlők mennyisége 351 magyar hold, ebből a tátiaké 1oo magyar hold. A földből minden érintett több helyen kapott, például Pánczél György l6 dűlőben. Az uradalom belsősége 767o négyszögöl, ide tartozik a tiszti lak, az uradalmi káposztás, a vadászlak, a hajdulak, szérűskert, a birka akol, a pintérlak /kádármester háza/ és kertje, a tiszttartó kertje, vendéglő és a lovaglóhely.

Az ebszőnyi és a tokodi határban lévő kőszéntelepek, amelyek tulajdonjogát a volt földesúr a korábbi ideiglenes és az 1854 évi általános bányatörvény rendelkezései alapján megszerezte, érintetlenül tulajdonában maradnak. Fenntartja magának a szén tulajdonjogát a volt úrbéresek, és szabadosok egyezségi okiratban körülírt területein.

Térképen is rögzítve Ebszőny falu helye, és határa 1885-től tartozik Tokod nagyközséghez a következő földrajzi elnevezésű területekkel: CSOMORJA, KÖZÉP DŰLŐ, TŰZKÖVES-ALJA, SÁNCZOK, KIS SZÉLES RÉTEK, SZÍLFA DŰLŐ, TÓMELLÉK, NÁDAS-TÓ, BIKÁS, HATÁRNÁL, KÖRTVÉLYESI RÉT, SZÉNAVÖLGYI DŰLŐ, SÁROLDAL, SZŐLŐ-VÖLGY, CSÁRDA legelővel, FALUHELY DŰLŐ.