A község területe a különböző történelmi korszakokban bizonyítottan lakott volt. A honfoglalást követően Árpád-kori település. Azt viszont nem tudjuk, hogy hányan éltek itt a korai századokban. A vészterhes időkben – tatár, török időszak – hol lakott volt, hol lakatlan puszta. Még 1647-ben is csak annyit jegyeztek fel, hogy 2,5 portája van. Az 16oo-as évek végén már 28 lakója nevét ismerjük Villányi Szaniszló könyvéből. A bíró Szászy János. A többiek pedig: Mészáros János, Takács András Molnár István, Kaptás András, Lázár János, Ij Pál, György János, Horváth István, Aponyi István, Pánczél Mátyás, Tóth Jakab, Tóth László, Tóth János, Molnár János, Füle András, Balacs István, Tóth Mihály, Kéméndy András, Molnár János, Dán Gergely, Kun János, Szengy Mihály, Molnár András, Kiss István, Székel Mihály, Győri Béla, Nagy István. A 18. század folyamán gyakoribb feljegyzések vannak lakói számáról, de azok nem tekinthetőek pontosnak, mert csupán adóösszeírások, és csak a jobbágyok, olykor a zsellérek számáról adnak némi képet, valamint a gazdaságaikról tájékoztatnak. Az egyházi összeírások pedig többnyire a gyónóképes lakosság számát tüntetik fel.

A népességre vonatokozóan a század végén II. József / 178o – 179o/ által elrendelt 1784 – 1787 közt végrehajtott első népszámlálás ad pontos képet. Az összeírás szerint Tokodon 151 családban 7o6 lakos élt. 356 férfi és 35o nő, A férfiak között 1 pap, 1 nemes 5 polgár, 89 paraszt, 55 zsellér, 65 paraszt és polgár örököse, 116 egy és tizenhét év közti életkorú (őket nevezték sarjadéknak), és 2l egyéb. Ettől kezdve már jól követhető a község népessége, sőt a házak, később a lakások száma is. 1827-ben 723 lakos 148 család , és 135 ház van a községben, a lakosok magyarok.

1846-ban jegyzékbe foglalt 15o adózó neve közül mindössze 15 idegen – főként német hangzású. Ebben a névsorban is visszaköszön a 14o évvel korábbi nevek egy része.

Teljesen érthetetlen: hogy lett 1849-ben Tokod összes lakosa német nemzetiségű? A vármegye a községektől kérte be az adatokat három nap határidőt adva részükre – és elkészítette Esztergom megye két járásában az összesítést. Íme a Dorogi járásé az eredeti másolatában:

A megyei levéltárban a községek beterjesztése közt Tokodét nem találtam. 1851- ben Fényes Elek „ Magyarország Geográphiai szótárában „ azt írja, hogy „ Tokod magyar falu. Tát magyar – német falu”. 28-29 év alatt nem cserélődhetett ki a lakosság. 186o-ban 1oo6 lakos él a községben és 15o ház van. 1888-ban kiadják Magyarország első Helységnévtárát, amelyben Tokod 14o8 lakossal és 192 házzal jelenik meg. „1896-ban összes lakossága 14lo, anyanyelve német, iskolájában a tanítás nyelve magyar” írja Komlóssy Ferenc Az Esztergom Főegyházmegyei róm. kat. Iskolák rövid története című 1896-ban kiadott könyvében. Semmiképpen sem lehetett az egész lakosság anyanyelve német, csak egy kisebb részének, azoknak, akik a szénbányákhoz és az üveggyárba jöttek dolgozni német nyelvterületről.

A 2o. század első évtizedében a 2247 magyar mellett 455 német, 2o3 tót és l79 egyéb anyanyelvű ember élt a településen. A házak száma pedig 367. 192o –ban 1512 lakos élt mindössze belterületen a 3235-ből. Az ipari termelés növekedése, az ideérkező munkások letelepítése a lakosság felduzzadását eredményezte. Tokod is felzárkózott a járási iparos falvai sorába. Ekkorra már a község kereső lakosságának csak 5 – 15 %-a élt őstermelésből, mert túlnyomó részét az ipar foglalkoztatta. 1939 –ben a falu népessége 1914, a bánya és az üveggyári területen pedig 3719. Az összlakosság közül 2832 férfi és 28o1 a nő. 1949-ben a 7o67 lakos 61 %- a él külterületi lakotthelyeken. A 876 lakóházból 25 nádborítású. Kereső foglalkozást 2326 férfi és 433 nő folytat. 1949 – 1959 közt 367 fő a tényleges szaporulat, 5,1 %. A Dorogi járásban Esztergomot is beleértve csupán 7 településen volt ennél nagyobb.

A helyben lakók mellett a környező településekről is vonzották a munkásokat az itt működő ipari létesítmények (szénbányák, üveggyár, fatelítő) és a következő évtizedekben történt jelentős volumenű házhely-parcellázások, vállalati lakásépítések. Az 196o-as esztendőkben már a „Szénmedence három községe – Dorog, Tokod, Csolnok – a legjelentősebb beingázási centrumok az iparvidéken.

197o –ben 8158 a lakónépesség és 1291 a lakóház. Ha a lakónépességet összevetjük az 187o évivel azaz 1395-tel, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy 1oo esztendő alatt 6763-al növekedett Tokod lakossága.

A 2o. század utolsó évtizedében 1992-ben a Tokod nagyközségből kivált településrészt Altárót Tokodaltáró néven kérésükre a Magyar Köztársaság Elnöke önálló községgé nyilvánította. Ennek kapcsán Tokod nagyközség maradt, de területe és lakossága lecsökkent. A 7673 fős lakosságából 4375 maradt. 2ooo-ben Tokod lakossága 44oo fő, a lakások száma pedig 154o.

Soós Rezsőné Bagosi Éva