Római út

A Brigetió – Aquincum közötti római kori út Tát határát elhagyva ÉNy – DK-i irányban haladt, kavicsos sávja 500 m hosszan figyelhető meg a tokodi tsz kertészetében, (Ezt a szakaszt említi Balogh 1934-ben.) további 500 m-es szakasza a gyártelep miatt nem követhető nyomon. Az út keresztülszelte az Erzsébet-aknai telepet. 1956-ban Mócsy András tárt fel a lelőhely ÉNy-i szélén egy rövidebb szakaszt. 1969-ben Sz. Czeglédi Ilona és Alföldy Géza tárta fel a „ három periódusú római utat több szakaszon”. A két ásatási terület közelében, az iszapgödör D-i falában ma is megfigyelhető az út 1,5-2 m mély puha kőből döngölt alapozása. A már kibányászott részen az út megváltoztatta irányát, É felé elkanyarodó szakaszát 1958-ban figyelte meg Mócsy András.(kép lejjebb). Az iszapgödörtől K-re 500 m hosszan NyDNy – KÉK irányban halad. 1971 nyarán az iszapgödör K-i szélén átvágtuk az utat, amelyet itt, a telep ÉK-i szélén már csak egy 5 m széles, 25-30 cm vastag, kavicsos, köves réteg jelzett. Az altárói lakóteleptől K-re megközelítően Ny – K-i irányban követhető nyomon az út elmosódott nyomvonala, amely Dorog határa előtt teljesen megszűnik.