A Kereszti dűlő egy olyan hatalmas mező, ami a falu közepén helyezkedik, a többségünk tudta nélkül. A mindennapokban nem is gondolnánk, hogy a Kossuth Lajos utca és a Móra Ferenc utca, valamint a Béke utca között, az utcafronton fekvő házak mögött milyen hatalmas, szinte érintetlen mező fekszik, amely sok korábban felfedezett tájhoz hasonlóan természetében utal Tokod évtizedekkel ezelőtti múltjára, életmódjára, és a telkek szerkezetére is. A Kereszti dűlőt tehát keleti irányból a Béke utca (régen Szent István utca), illetve a Hadigácsok, északról a Kápolna dűlő és a Temető dombja, nyugatról a Móra Ferenc utca, illetve a Tekerületi rét, déli irányból pedig a Táti utca, Köztársaság utca, illetve maga a falu központja határolja. A Kereszti dűlő, vagy Kereszti domb nevet onnan kapta, hogy közel egy évszázaddal ezelőtt a dűlőben lévő kereszt választotta el egymástól a Dorog felé és Tát felé haladó útvonalakat, tehát a mai Petőfi-szobor területén lévő kereszt volt a most bemutatandó dűlő, tájegység kezdőpontja, az itt fekvő kereszt – sok más kereszthez hasonlóan – tájékozódási pontként is funkcionált. Ez a kereszt végül áthelyezésre került az új temető bejáratához, ma ott található meg. A Kereszti dűlő az eddigi felfedezett tájak közül a legnagyobb fotómennyiséggel bemutatandó album, hiszen számos érdekességet találtunk. Április közepén a dűlő alsó részén néztünk körül Molnár Sándor jóvoltából, a főútról lefelé nyúló telkek, régi tornácos házmaradványok és szénakazalok fotózása után átkeltünk a régi patakmedren, ami a Dankhegy és a focipálya, illetve a kantin felől – részben betoncsőben, részben szabadon – vezeti le a csapadékvizet egészen a Barna-medve söröző környékén az Únyi-patakba torkollva. A patakmederben mára csak alkalmanként jelenik meg a víz, azonban fűzfák és mélyzöld gyep jelzi, hogy a mai napig vizenyős területen járunk. A patakmeder és a temető dombja között akácosokat, lovak számára fenntartott és elkerített legelőt, illetve gyönyörűen virágzó gyümölcsfákat, és néhány igen régi sírhelyet találtunk meg. Közel két hónappal később, a nyár elején fotóztuk le a dűlő „felső részét”, a Béke utca és a Kossuth utca között fekvő, szintén a házak mögött fekvő mezőket – amelyek napjainkban már konyhakertek – Fazekasné Magdi néni és Szépvölgyi Arni jóvoltából. Ebben az időszakban már gyönyörűen érett a cseresznye, amelyet a fáról meg is kóstoltunk, még piroslott a pipacs, virágzott a szőlő, és még a konyhakertek elengedhetetlen növényei (saláta, hagyma) mellett egy tyúkólat is lefotózhattunk a Nagy-Getével a háttérben, erre is egyre kevesebb alkalmunk van már faluhelyen is napjainkban. A Kereszti-dűlő tehát egy félig mesterségesen, félig természetes módon megmaradt mezőből, legelőkből és konyhakertekből álló tájegység Tokod falu kellős közepén, amelynek megtekintése nem olyan egyszerű, mindenképp 1-1 telektulaj jóvoltából van csak lehetőség betekinteni ezekre a területekre. A továbbiakban beszéljenek a képek! A Helytörténeti Kultúrmisszió során Tokod történelmi és természeti értékeit látogatjuk meg, fotógalériát készítve felidézzük azoknak történetét.