A Hegyeskős album első feltöltésekor egy éretlen hibát elkövetve kimaradt az egyik leglényegesebb történelmi “nevezetesség”, a Hegyeskő tetején hajdan volt vörös csillag. Tudniillik, amikor a bányában elérték az előírt 100%-os termelést, akkor felkapcsolták, így az egész Falu láthatta, hogy milyen szép és jó hogy a vas és acél országa vagyunk. A hanyatlás idején azonban már “csak” az akkori gyerekek mászókájaként funkcionált, erről hoztunk elő néhány képet, melyeket köszönünk Schalk Albi bácsinak. Csak idő kérdése volt, és őszintén bevallva már hónapok óta készenlétben állt kicsiny falunk jelképének és büszke csúcsának képgalériája. 2017 őszének első epizódjaként mutatjuk be gyönyörű természeti kincsünk galériáját. A képek egy része a csapat felvétele, további képek származnak az internet tárházából, a kirándulók weblapjáról, illetve az országos barlangnyilvántartás honlapjáról. Beszéljünk néhány szót arról, mik játszhattak közre ennek az egyedi hegynek a kialakulásában: Több millió évvel ezelőtt, amikor Magyarország, sőt Európa egy részének felszíne felett tengervíz foglalt helyet (Tethys óceén, később a Pannon-tenger), ezekben a vizekben a mai tengeri élővilághoz hasonlóan rengeteg kis élőlény létezett. Az ilyenek közé tartoztak természetesen a meszes vázú élőlények is, például a tengeri kagyló, tengeri csiga, és ehhez hasonló élőlények. Fontos megjegyezni, hogy ebben az időszakban a Magyarországot is hordozó földkéreg-lemez sokkal délebben foglalt helyet, földrajzilag a mai afrikai szavannák magasságában volt megtalálható. Azóta folyamatosan észak felé haladt a kőzetlemez-mozgások következtében. A meszes vázú tengeri élőlények elhullásuk után a tenger fenekére süllyedtek le, és az évmilliók alatt több száz, vagy akár több ezer méter magasságú üledékréteget képeztek, megkövesedtek. Ilyen módon jött létre a jelenkorban mészkőnek nevezett szilárd vegyület, a kalcium-karbonát. Természetesen különböző külső hatások miatt az üledékréteg nem egyenletesen, hanem hepehupásan rakódott le, és azóta is a külső erők változtatják a formáit, a tengervíz visszahúzódása után leginkább a csapadék és a szél. Tokod szinte egész földterületének alapját ez a szóban forgó mészkő-üledékréteg alkotja, kisebb-nagyobb magasságokban. Az alacsonyabb felületen könnyen felhalmozódhatott a homok és a lösz, illetve a folyami üledék, amelyek igen fiatal, csupán néhány tízezer éves felszínformák. A magasabb mészkő-bérceken viszont ezek nem maradtak meg, így azok “csupaszok” maradtak. Ilyen csupaszon maradt mészkőtömb a Bajóti kő, illetve maga a Hegyeskő is. A bal oldalán lévő sziklarétegeken ma is gyönyörűen látni az évmilliókkal ezelőtt lerakódott üledékrétegeket. A Hegyeskő nevének eredete egyértelmű, sok-sok évig gazos, mezős, cserjés illetve csupasz mészkőtömb volt, ez látható a régi fényképen is. Az 1950-es években kezdődött meg a fenyőfák telepítése többek között ide is, ezzel alakították ki (mesterségesen) a Hegyeskő mai arculatát, amellyel soha nem lehet betelni. Valljuk be, kevés hely birtokolhat a közvetlen környezetében ilyen szép látványosságot, arról nem is beszélve, hogy milyen lélegzetelállító látványt nyújt a csúcsáról. Alig magasabb 300 méternél, mégis belátni a 30-40 kilométeres körzetét. Hab a tortán, hogy 2 barlangot is találunk, ha egy kicsit a dolgok alá nézünk, amely további érdekességet jelent a környéken. A hegy mind falunk, mind a Hegyeskő iskola, mind a mi kis helytörténész csapatunk jelképe lett, büszkén viseljük a Hegyeskős pólóinkat. Zárásképpen tájékoztatunk mindenkit, hogy a jövő évben is tervezzük megszervezni az éjszakai fotózást a Hegyeskőről, viszont akár velünk, akár nélkülünk, mindenkinek érdemes legalább egyszer megmásznia a tokodi Everestet, amellyel sosem lehet betelni.