2018 januárjában készítettünk képgalériát a falusiak által csupán Öreg temetőnek nevezett tájról, területről, amely felett bizony eljárt az idő. Mint ismeretes, Tokodot a jelenlegi formájában az 1700-as évek elején hozták létre. A szóban forgó Öreg temetőbe az 1700-as évek második felétől temetkeztek, azelőtt pedig a mai Községháza – óvoda – új iskola területén helyezték el az elhunytakat. (Abban az időben, az 1800-as évek végéig a falu északi a határa a Miklós berek felől az Únyi patakba vezető vízfolyás, árok volt, amely ma az Új iskola illetve a Borozó mellett halad. Tehát ez volt a falu határa, ezt a határt legelőször akkor lépték át, amikor az 1920-as években a kolóniát létesítették, amely akkor még teljesen különálló lakótelep volt a falutól.) Visszatérve a szóban forgó öreg temetőhöz: Annak ellenére, hogy a 30-as évektől a Szentháromság kápolna melletti dombra történik a temetkezés, az itteni sírokat még a 90-es években is gondozták, a környezet sokkal rendezettebb volt, mára azonban visszahódította a természet a területet, ennélfogva a terület nagy része járhatatlan, a sírokat benőtte a gaz, a sírkövek többsége összedőlt, szétesett. A legrégebbi olvasható sírkövet 1783-ban állították ide. 1893-ban két emlékművet állítottak itt annak a 31 bányásznak, akik abban az évben illetve 1881-ben elhunytak az ótokodi bányákban, sújtólégrobbanásban, illetve bányatűzben. (Nem összekeverendő az 1942-es Erzsébet aknai robbanással.) Ezeknek az emlékműveknek mára nyoma sincs. 2004-ben a Tokod Község Egyesület állíttatott egy fa keresztet a temető területének kezdetéhez, akkor egy kisebb ünnepséggel avatták fel az öreg temető “felújítását”, megtisztítását. Mindezek ellenére mára jobban hajaz egy dzsungelre a terület, amely bizonyos szempontból érthető, hiszen nagyon kevesen látogatják, ugyanakkor értékes történelmi kincse (lehetne) a Falunak. Mi a következő galériával emlékezünk erre a nevezetességre. Az Öreg temető felderítésében részt vettek: Posár Ede (szöveg); Robotka Márk; Szépvölgyi Arnold.