A múlt heti epizódhoz hasonlóan ma is Tokod nyugati határvidékén járunk. A Sánczok, avagy Sánc-dűlő neve vélhetően kapcsolatba hozható az 1685-ös eseményekkel, amikor is az osztrák-magyar seregek döntő vereséget mértek a törökökre a Tokodot és Tátot övező dombok lábánál, elősegítve azok kiűzését a Magyar Királyság területéről. Nem hiába sáncok, ezen a területen lehetett az egyik fő védelmi vonala a magyar seregeknek, hiszen a Duna mocsaras árterülete és a Gerecse sziklás dombjai közötti határterületről beszélünk. Fellapozva Soós Éva néni könyvét olvashatjuk, hogy a területen a török kor előtt település foglalt helyet, amelyet ovális alakú árokkal vettek körbe. Itt fontos megjegyezni, hogy a települések, falvak egyesítése, összevonása csak a török kiűzése után, a Habsburgok helyet foglalásával kezdődött meg. Ebszőny is ekkor került Tokod “fennhatósága” alá. A török kor előtt sokkal több, különböző, kisebb falvak voltak a területen, lásd például Ebszőny, vagy Pél (a mai Péliföldszentkereszt területén). Visszatérve a Sánczokhoz: Északról a Mogyorósi úti dűlő, nyugatról a Mélyút illetve a táti Ó-hegy, délről az Újhegy, keletről pedig a Bajnai út, illetve a Tófarok és a Bikás teteje határolja. A domb alakja arra utal, hogy azt valamikor mesterségesen túrták vízszintesre, az ótokodi Miksic dombjához hasonlóan. Erre azonban még nem leltünk bizonyítékot, az viszont biztos, hogy évszázadok óta szőlőtermelő területről beszélünk, ahogy ez a galériában is látható, a környék egyik legnagyobb szőlő-farmját találjuk a Sánczok dombjain, amelynek tövében pedig tokodi, táti pincék sorakoznak. A dombtetőről remek kilátásunk nyílik mind Tát, mind pedig Tokod és a pincék felé. A Sánczok felderítésében részt vett: Szabó Tamás, Posár Ede, Bunyik Tamás, Farszki László, Faragó Ferenc.