Amikor a falu végétől a pincék felé hajtasz, a legritkább esetben sem gondolsz arra hogy balra a partoldal felett, a fák mögött milyen természeti jelenségek rejtőznek. És ez esetben pont a természeti érdekességeken van a hangsúly, egy pár éve ott heverő piros fazékon kívül civilizációra utaló nyomot nem igazán találtunk a vízmosásokkal gyakran teletűzdelt Nagy-Berekben, ami gyakorlatilag a pincék felé vezető 1118-as számú úttól délre található, azzal párhuzamos, kb 1 kilométer széles sávot jelenti. Északról a már említett főút és patakpart, keletről a Kocka-hegy, délről a Hegyeskő vonulata majd a Tűzköves hegy, nyugatról a Faluhelyek-dűlő és Ebszőny-puszta határolja. Amint írtuk, emberek nemigen fordultak meg e tájon az elmúlt jópár évtizedben, nem véletlenül. Ha éppen nem tüskés rózsabokrok között kell másznunk, akkor jobb esetben csak térdig érő száraz gaz borítja a meredek domboldalt, de mielőtt elkezdenénk örülni, szó szerint belebotlunk egy újabb több tíz méter mély vízmosásba, szakadékba. Az Öreg-temetőtől indulva a pincéki elágazásig összesen 8 szakadékon kellett átverekedni magunkat. Ezek külön érdekessége az, hogy a víz hosszú évek alatti munkája során a Süppedőhöz hasonlóan az üledékréteget lemosta a mészkő-talapzatról, így felszínre kerültek a látványos sziklák. Némelyik sziklaszirt esetében pedig azt is megfigyelhettük, a sok hajdan vízpartot, és tenger fenekét borító kavicsok hogyan egyesülnek egyetlen nagy sziklatömbbé. Ezen jelenség máshol leginkább barlangokban figyelhető meg, avagy a berekhez hasonló nehezen hozzáférhető szakadékokban. Ezen vízmosások egyébként kivétel nélkül a Hegyeskő hegyvonulata felől vezetik le többszáz, akár ezer éve a vizet északi irányban az Únyi-patak felé, minden ilyen szakadékhoz tartozik a főúton 1-1 szalagkorláttal védett híd, áteresz is. Nem véletlenül adhatták elődeink neki a Nagy-Berek nevet, hiszen ekkora összefüggő vízgyűjtő terület a faluban máshol nem található, a Süppedő és A Miklós-berek is legfeljebb 3 ággal rendelkező szakadékot foglal magába. Ezen kivételes esetben a kirándulóknak nem feltétlenül javasolt a terület látogatása, hiszen nem könnyű és nem is veszélytelen terep, ugyanakkor a felfedezése mindenképp szükséges volt, amelyben részt vett: Posár Ede, Szabó Tamás, Faragó Ferenc.