Haladunk tovább észak felé, az altárói határon. A lakott területet és a római erődöt elhagyva, aktív művelésű mezőgazdasági területeket találunk, két közvetlenül egymás mellett elhelyezkedő tájegységet, amelyeket jellegükből adódóan egyszerre mutatunk be. A nyugatra fekvő „Szállások” elnevezésű tájegységet nyugatról a Hadigácsok, délről a Peresvölgy, keletről a Dankhegy és a Csipákás, északról a Várbereki dűlő határolják. A terület nyugati nyúlványa felparcellázott területeket ölel fel, a Dózsa György út és a Batsányi utca által közrefogott kelet-nyugati dombgerinc tartozik ide. A domb déli oldalán házak udvarai találhatók, északi oldalán számos korábbi és új telepítésű szőlővel találkozunk, és itt még megörökíthettünk egy hagyományos kerekes kutat is, melyből a faluban sajnos egyre kevesebb található. A szőlőket elhagyva néhány nyárfa árnyéka után érkeztünk fel a több hektárnyi, idén búzával bevetett szántóföldekre. A fennsíkon keleti irányba, Ótokod felé haladva egyre magasabbra érünk, így láthatóvá válik a falu, a pincék dombjai, de még a muzslai templom tornya is tisztán látható volt az akkor még élénken zöldellő búzatábláról. Közel két hónap után július közepén tértünk vissza egy nyári este a Szállások – Csipákás területére, hogy a meghajolt, majdan kenyeret adó búzakalászt érett korában is megörökíthessük. A Csipákás területe közvetlenül a Szállásoktól keletre, a Dankhegytől északra található, a tájegységet északról a Vajaskúti dűlő, keletről pedig az Oldalföldek határolják. Nevéből adódik, amit ottjártunkkor tapasztalhattunk is, csipás-szikes talajban növekszik a gabona errefelé, innen a Csipákás elnevezés. A tájakat egy-két apróbb vízmosás, kisebb domb szabdalják, ezeken kívül pedig hosszan elterülő, hullámozó gabonamező látványa tárult elénk 2020 nyarán. A területek könnyen megközelíthetők, a Peresvölgy irányából és Altáró irányából egyaránt, egy hétvégi sétára tökéletesen alkalmas, látványos területeket láthatunk a Falu és Ótokod közé ékelődve.