A lelőhelyen Muntyán István, a Dorogi Szénbányászati Trőszt geológusa 1956-ban 4-5 kutatógödröt ásott, ezekből a hatvani kultúrára jellemző cserepek kerültek elő. 1961-ben Soproni Sándor is korabronzkori cserepeket gyűjtött.

1970-ben Torma István szondázó ásatást végzett a földvár területén. A földvár belsejében kiásott szelvényekben a kultúrréteg vastagsága 15 – 80 cm között mozgott. A fölvár közepén kibontott 22 cölöplyuk egy kb. 10m hosszú, 6m széles házra enged következtetni, az eredeti felszín lepusztulása következtében nem maradt meg a ház padlója. Feltárásra került 3 kisebb gödör részlete, egy tűzhely és egy kemence. Átvágtuk a sáncárkot, amelynek helye ma csaknem vízszintes teraszként mutatkozik. Az árok eredeti fenekét a mai felszín alatt 3 – 3,2m mélyen találtuk meg. Az árok feneke és a földvár belseje közötti szintkülönbség 9 – 10 m között mozog. Az árokból kikerült földet a külső oldalra dobálták, az eredetileg is meredek lejtőt így egy külső sánc emelésével, még nehezebben megközelíthetővé tették.

A nagy mennyiségű állatcsonton és folyami kagylón kívül a leletanyag döntő többségét a kerámia alkotja. A fazekakból, amforákból származó töredékek a hatvani kultúrára jellemző seprűs vagy textilnyomatos díszítés borítja. Néhány töredéken zsinórlenyomat figyelhető meg. Kisebb számban előfordulnak a díszítetlen korsó vagy táltöredékek. Ezen kívül egy durva kidolgozású miniatűr edény, kis tálka, kanáltöredék, agyagkarika, orsógomb, kocsikerékmodell-töredék említendő meg. A leletek között egy nyéllyukas kőbalta töredék, csontár és egy vadkanagyarból készített átfúrt lemez is van.