Helytörténeti kultúrmisszió - 3. rész: Kőkád
A kőkád Tokod Falu ma már nem létező természeti kincse. A Szabadság utca vége (Fővég) és a Miklósberki-tó között félúton helyezkedett el. A Miklósberek felől az ősidők óta csordogáló forrás a terület földfelszínen lévő mészkőszikláit az évezredek folyamán folyamatosan marta, oldotta, vájta. A kis vízesés egy olyan mély “kádat” vájt ki a sziklába, amelyben felgyülemlett a víz, és a mészkő fehér színének köszönhetően hamar fel is melegedett, tökéletes fürdőhelyet biztosítva Tokod lakói számára. Idősektől hallott információk szerint a 20. század első felében, amikor még csak vájúban lehetett tisztálkodni, sok falubeli választotta a zuhanyt a kőkádnál, amely a mai modern tusolóknak is nyugodt szívvel a példája lehetett volna. Azonban a felszíni mészkősziklákat hamarosan az ipar is felfedezte, így a közvetlen környezetben mészégető létesült. A folytatás egyértelmű: a sziklák kibányászása következtében a kőkádat felrobbantották, majd az égető megszűnése után a területet visszavette ugyan a természet, a természeti csoda azonban nem állítható helyre. 2017. február 11-én megkerestük a Kőkád helyét, és a frissen scannelt archv fényképek alapján beazonosítottuk azokat a sziklákat, amelyek a kád egyik peremét alkothatták. Erről a túráról látható a képgaléria.
A Helytörténeti Kultúrmisszió során Tokod történelmi, természeti kincseit látogatjuk meg, fotógalériát készítve felidézzük azoknak történetét.