Helytörténeti kultúrmisszió - 44. rész: Tófarok
A Tófarok Tokod külterületén, a Pincék felé vezető utak által körülölelt tájegység, napjainkban gyakorlatilag szántóföld, illetve kaszáló. Neve feltehetően abból ered, hogy egészen a múlt század elejéig ezen a területen a patak két ágra oszlott, egészen az Ebszőnyi csárda térségétől (pincéki elágazás) a Wéber-malomig két ágban folyt a patak, a csattanó az egészben az, hogy a mai meder egyik korábbi, régi meder utódaként nem fogható fel. A patak északi ága szorosan a Bajnai út mellett húzódott, a déli ága pedig szorosan a pincéket a faluval összekötő út mellett. A mezőgazdaság fejlődésével, a területek meghódításával vélhetően mesterségesen hoztak létre a terület „közepén” egy medret a pataknak, amelyben ma is folyik. A régi meder egy szakasza egyébként látható a Wéber-malomtól nyugatra lévő néhányszáz méteren, erről fotókat a malomról szóló epizódban közöltünk. Továbbá mivel a múlt század elején, és azt megelőző időszakban az Únyi-patak völgye elég mocsaras, vizenyős terület volt, az akkori helyiek az 1700-1800-as években kisebb tavakként is felfoghatták, nevezhették a tájakat. Valószínűsíthető hogy ezért kapta a szóban forgó táj a Tófarok nevet, a patak felsőbb szakaszán, Ebszőnybánya környékén pedig a hasonló geológiai viszonyokkal rendelkező területet „Tófenék” néven jelölik a térképek. A területet északról a Bikás oldal-Bajnai út, nyugatról Ebszőny-puszta, délről a Nagy-Berek és a Vályogvető, keletről pedig a Wéber-malom térsége és a Bikás teteje határolják. Jelentősebb, említésre méltó történelmi objektumot nem jelölnek a térképek a területen, földtörténeti érdekességként írható le a fentebb olvasható Únyi-patak medrének vándorlása. A területen haladt keresztül a Tokodot Annavölggyel összekötő MÁV vasútvonal, amelynek Únyi-patak feletti hídjának maradványai napjainkig láthatóak. Továbbá mindenképpen szükségesnek láttuk megemlíteni a cikkben a mindenki által csak „Birkásként” ismert bácsit, aki az Ebszőnyi csárda környékén lakott, és a Tófarok nyugati végén lévő épületben tartott birkákra vigyázott sok-sok éven keresztül, egyike volt Tokod utolsó régi juhászainak. Mára sajnos már sem őt, sem a „Birkás házat” nem találhatjuk meg a régi helyén, de mivel Google a barátunk, a néhány évvel ezelőtt készült Streetview-ról sikerült lementeni egy képet, amely a birkás házat ábrázolja. Szolgáljon ez a tájegység-bemutató epizód az öreg Birkás Pista bácsi emlékére is. A Tófarok felfedezésében részt vettek: Szépvölgyi Arnold, Posár Ede, Szabó Tamás, Faragó Ferenc.
A Helytörténeti Kultúrmisszió során Tokod történelmi és természeti kincseit látogatjuk meg, fotógalériát készítve felidézzük azoknak történetét.