A Tokodaltárói ipartelep egy viszonylag nagy területet elfoglaló, több különböző ipari üzem által alkotott terület. Közös azonban ezekben, hogy mindannyian a szénbányászathoz voltak köthetőek. Tekintsük most át röviden magának a Tokodi altáró felszíni területének, a szénosztályozónak, a gépgyárnak és a brikettgyárnak a legfontosabb jellemzőit és történetét. Az első ipari létesítmény az 1900-as évek elején a területen a szénosztályozó volt, melynek épületét akkor még csupán fából építették meg. A kapacitása azonban nem felelt meg a 20. század közepén támasztott követelményeknek, így 1954-ben kezdték meg az új tokodi osztályozó építését, immár komoly, téglaépületekkel. 1964-től kezdődött meg a próbaüzem, majd 1966-tól rendesen üzemelt az osztályozó, 1967-től üzemelt az Annavölgy-Tokod csille-kötélpálya, amelynek ugyancsak ez volt a fogadóállomása. Mivel meglehetősen komoly és nagyszabású üzemről beszélünk, nem mindig végezték el a megfelelő karbantartásokat így időszakosan nem üzemelt. Funkcióját az 1980-as évektől vélhetően az új tokodi brikettgyár vette át, amelynek építéséről 1981-ben született döntés. 1984-1986 között épült meg, a próbaüzem 1986 tavaszától egy évig tartott, ezt követően a gyár kapacitása évi 450000 tonna brikett volt, ténylegesen ekkora mennyiséget azonban hosszú ideig nem termelt a gyár. A brikettgyár akkori áron 1,5 milliárd forintba került. Az üzem csak néhány évig tudott teljes kapacitással működni, ezt követően a termelés folyamatosan csökkent. A dorogi, nagymányoki, tatai és várpalotai brikettgyárak bezárásának köszönhetően még 1994-ben és 1996-ban nagyobb mennyiségű brikettet értékesített a gyár, a kereslet azonban nagymértékben csökkent, annak okait pedig nem tárták fel kellőképpen. Az ok nagy valószínűséggel a gázfűtés elterjedése lehetett, a vállaltvezetés kezében azonban nem volt eszköz, amivel a keresletcsökkenést befolyásolhatta volna. A TOSZÉN Rt. (Tokodi Szénfeldolgozó Rt.) a kereskedelmi tevékenység bővítését, Tüzép-hálózat kiépítését tűzte ki célul a visszaszoruló brikett- és szénpiac helyettesítésére. Ez a vállalkozás azonban nem járt sikerrel. A TOSZÉN Rt-t 1999-ben érte a csőd, melyhez nagymértékben hozzájárult az, hogy nem kaptak lehetőséget erőművekbe beszállításra. A 2000-ben megalakult DBK Brikettgyár Kft. tudomásul véve a brikett keresletcsökkenését arra törekedett, hogy a termelő berendezéseket más termék előállítására használja fel. Ennek megfelelően multiszénpor gyártását kezdték meg az infrastruktúra felhasználásával 2004-ben. Az üzem utolsó nagy szénpor-dömpingje 2014-2015-ös években zajlott, ezt követően azonban a brikettgyár leállította termelését. 2017-ben mind az osztályozó téglaépületét, mind pedig a Tokod felőli termelő épületet lebontották, egyedül a síló épület maradt meg, amely még néhány évig remélhetőleg mutatni fogja számunkra a hajdani jelentős szénfeldolgozó üzem létét. Nem mehetünk el szó nélkül az ipartelep keleti végén elhelyezkedő Bányagépgyártó- és Javító üzem mellett sem. Tokodon a Lakatos II. részleg üzemelt, ahol főleg lakatosműhelyek voltak, acélszerkezeteket gyártottak. Ide telepítették a tanműhelyet is. Egy részlegvezető és két művezető irányította a 120-150 dolgozót. A gépgyár területétől délre található az a robosztus méretű trafóház, amely a végállomása volt az 1921-ben Tatabánya és Tokod között létrehozott nagyfeszültségű villanyvezetéknek, amely Magyarország első nagyfeszültségű vezetéke volt. Az épület ma is áll, és gyakorlatilag az utolsó épület a régiek közül, amely mutatja micsoda ipari tevékenység folyt itt valamikor. Az említett három üzemtől keletre, az ipartelep délkeleti sarkában található a Tokodi altáró bejárata, Az alagúton hajdan széntermelés folyt, manapság pedig ivóvíz folyik benne, erről egy külön epizódban fogunk jelentkezni.