Tokod tájainak felfedezése megkésve bár, de törve nem folytatódik egészen addig, amíg a történelmi Tokod területének összes táját fel nem térképeztük. A következőkben a Hegyeskő déli oldalának, az Ebszőnyi területeknek a fotózása és bemutatása következik. 2019 nyarán, egy trópusi zápor kíséretében került sor a Tűzköves hegy nyugati részének felderítésére, majd szeptember végén a keleti területtel folytattuk. A Tűzköves hegy gyakorlatilag egy mészkőbreccsa. A breccsa összetömörödött üledékes kőtörmeléket jelent. Mint tudjuk, környékünk geológiai alapját üledékes mészkőrétegek alkotják és ott, ahol a különböző külső hatások nem tették lehetővé, a mészköves réteg közvetlenül a vékony talaj alatt, vagy pedig a felszínen helyezkedik el. A szóban forgó Tűzköves hegy is egy magasabban fekvő terület, így a löszös hordalék kevésbé maradt meg a felszínén. A hegyet alkotó kőtörmelék szerkezetét könnyen szemügyre vehetjük, hiszen két nagyobb és több kisebb kőbánya működött a területen a 20. században. A tokodi TSZ édesvízi mészkőbányájában Török Gyula és Jánossy Dénes 1960-ban a mésztufa közötti löszből sok állatcsontot és néhány pörkölt csontot, kvarcit ütőkövet, retusőrként használt, bevagdosott csontot ásott ki. Az állatcsontok a lelőhelyet a Würm. I. eljegesedés korszakára keltezik, ennek alapján a kisszámú és jellegtelen régészeti anyagot Vértes László a dunántúli moustier kultúrába sorólja. A lelőhely korát a C14 vizsgálat 36200 évben határozta meg. A 60-as évekbeli légi felvételen láthatóan mindkét kőbánya már akkor mai formáját öltötte, tehát a 20. század első felében üzemeltek nagyobb mértékben. A kitermelt mészkövet kisvasúton szállították a Faluhelyek dűlő aljában, az Únyi-patak közelében fekvő mészégetőkhöz. A területen húzódott keresztül a Felvégből, a Szabadság utca végében üzemelt Homokbányából induló kötélpálya, amely az ebszőnyi szénbányák iszapolásához szállította a homokot. Ezen kötélpálya tartóinak beton alapjait mai napig megtalálhatjuk. A Tűzköves északi szélén, a Hegyeskő aljában volt megtalálható az úgynevezett “Ördög tó”, amely a bányából kinyomatott vizet gyűjtötte össze. Az 1967-es légi felvételen jól látható. Összességében tehát egy erőteljesen felszabdalt, antropogén hatásokkal teletűzdelt területről van szó mind a felszínen, mind pedig a felszín alatt. Ezeknek köszönhetően változatos geológiai jelenségek figyelhetők meg, amikor a keleti kőbánya aljában jártunk szeptemberben, “egy csepp Arizona” hatást válthatott ki a fenyőfák és a sárgás-vöröses üledékes kőzetek látványa a naplementében. Vélhetően ezen okokból kaphatta a környék a Tűzköves elnevezést. A tájat magát északról a Hegyeskő és a Nagy-berek, nyugatról a Faluhelyek-dűlő, délről a Sár-oldal, keletről a Csomorja határolja. Napjainkban ezen a területen üzemel a krosszmotorpálya, amely biztosítja azt, hogy a terület formája továbbra is változik, alakul, újabb formáját ölti. A kirándulni vágyóknak ajánljuk azt, hogy a szóban forgó Tűzköves bányáit ne csak a kocsiból a Nagysápi kanyarból vegye szemügyre, hanem akár még az őszi színekben pompázva egy séta során tekintse meg, nem mindennapi látványban lehet része. A Tűzköves felfedezésében részt vettek: Szabó Tamás, Szabó Fruzsina, Robotka István, Posár Ede, Szépvölgyi Arnold, György Mátyás, Faragó Ferenc