A Faluhelyek dűlőt minden egyes alkalommal megkerüljük, amikor Nagysáp, vagy Annavölgy irányába hagyjuk el a falu területét. Múltja egy cseppet érdekesebb lehet mint a jelenje, hiszen napjainkban egy aktív mezőgazdasági területről beszélünk, csupán 1-1 kis részlet utal arra, hogy a területen korábban milyen tevékenységek folytak. Kezdődően az elnevezésétől: nem véletlenül Faluhelyek, hiszen a területen egy különálló középkori falu, mégpedig Ebszőny feküdt. A terület alján, az Únyi-patak medre mentén pedig ehhez kapcsolódóan Ebszőny-puszta. Számos középkori falu bújt meg a térségben, egészen a török hódoltságig. A török kiűzése után történt az Ebszőnyi területek (és a mai Pincevölgy) Tokodhoz csatolása, ekkor a térségben csupán borospincék, présházak álltak. A 19. századbeli szénbányászat érintette a Faluhelyek-dűlő néven ismert területet is. Innen keletre közvetlenül található a Tűzköves hegy, amelyen aktívan bányászták a mészkövet a 20. században. Az Ebszőnyi szénbányák vágatai pedig bőven benyúltak a dűlő alatti területre, sőt egy külön bányát, a Nyugati tárót kimondottan ezen a területen nyitottak meg, egész pontosan a sárisápi elágazás feletti területen. A Nyugati tárót keskeny nyomtávú vasút kötötte össze Ebszőnybányával, ennek nyomvonala, töltése, átereszei és itt-ott a vasút talpfái is láthatók, továbbá indokolatlan gödrök, mélyedések is utalnak a földfelszín alatti tevékenységekre. A terület jelenleg mezőgazdasági művelés alatt áll, északról a Nagy-berek, nyugatról a Tófarok, délről Ebszőny-puszta, keletről pedig a Tűzköves hegy határolja. Egy Kék-túrás útvonalon történő kirándulás során érdemes ellátogatni a dűlő tetejére, mielőtt leereszkedünk a pincékhez, hiszen egészen más szemszögből mutatja meg számunkra a falu nyugati végének látványát Ebszőnytől a Pincevölgyön át egészen a Bikás oldalig.