A Csomorja Tokod Annavölggyel határos dűlője. A terület a Miklós berek völgyétől délre fekvő hegygerincet, valamint az Annavölgy felé megnyíló völgy egy részét foglalja magába. Északról tehát a Miklós-berek és a Tőkés, nyugatról a Süppedő (Franci gödre), délről a Közép-dűlő és Csobántanya, valamint Annavölgy község belterülete határolják. Keleti irányban található az annavölgyi fenyves, amely mögé tekintve megnyílik előttünk a tér a csolnoki fennsík és a Mókus (Magos) hegy felé. A hegygerincen és a délre nyíló völgyben több mint ezer évvel ezelőtt egy hajdani település nyomai lelhetők fel, erről tanúskodik a Csillag Gyula által 1960-ban feltárt 5 db hamvasztásos urnasír. Ezen kívül fazekakat, mészbetétes díszítésű, tölcséres nyakú nyomott gömbtestű bögréket tártak fel a térségben, ezeket Bándi Gábor közölte. A Csomorja északnyugati része mezőgazdasági művelés alatt álló terület, amelyet a Süppedő szurdok forrásvölgyei, vízmosásai szabdalnak fel, egyik ezen vízmosások közül az utóbbi hónapok során zuhant 5-6 métert a mély felé. A Csomorja délkeleti területe (a völgy) bozótos, erdős, műveletlen terület. A tájegység két részét választja el az a hegygerincen húzódó földút, ami a pincéki elágazástól nyugat-keleti irányban a csolnoki fennsík felé halad. Felérve a hegygerincen lévő útra, keleti irányba haladtunk tovább. Balra a frissen művelt terület, jobbra (Ebszőny) felé pedig a Sár oldalt és a Közép-dűlőt láthattuk egészen addig, amíg el nem értük a hajdani homokvasút töltését. A földút ezentúl egészen a csolnoki fennsíkig szorosan a homokvasút mellett halad. A dorogi homokvasút a 20. századi szénbányászat elengedhetetlen, szerves eleme volt. A mélyművelésű bányaüregeket, miután a szenet (és a szénhez való hozzáférés miatt indokolt egyéb kőzeteket eltávolították), adott területen a fejtés befejezését követően vissza kellett tölteni, a földfelszín süllyedésének megakadályozása céljából, ez az úgynevezett iszapolás. Valamennyi bányát a lehetőségekhez és az adottságokhoz képest a legjobban iszapolni kellett, hiszen rengeteg köbméternyi kőzet kitermelésre került a talpunk alól, a talaj stabilitását azonban biztosítani szükségeltetett. Az iszapoláshoz szükséges homokot a kitermelési helyéről (Dorog, Palatinus tó) az 1900-as évek elejétől a ’70-es évekig egy 760 mm-es nyomtávolságú villamosított bányavasúton szállították a különböző aknákhoz tartozó ürítőhidakhoz. A vasútvonal Dorogról indulva, a 6-os aknai telep mellett húzódott, Csolnok belterületén keresztülhaladva a Mókus (Magos) hegy északi lejtője mellett dél felé, majd mielőtt Annavölgyre ért volna, elágazott a Sárisápi XIX-XX. illetve XIV. aknák, valamint nyugati irányba a X-es aknához tartozó V-ös ürítő, illetve a XVII-XVIII-as aknákhoz tartozó VIII. ürítőhíd felé, amely a homokvasútvonal végállomása volt. A XVII-es akna Csobántanya mellett található, az ettől északra lévő területen, a Csomorja területén volt a VIII-as ürítőhíd. A táj felderítésekor célként tűztük ki az ürítőhíd maradványainak felderítését, azonban csupán néhány vasbeton-keretre, valamint vízmosásokkal szabdalt homokdűnékre találtunk a frissen, néhány tíz év alatt besűrűsödött akácfák között. A homokvasút nyomvonala, töltése azonban napjainkban is remekül kirajzolódik, a bazaltágyazat mellett a villamos felsővezetéket tartó oszlopok csonkjai, és a vasút szelvénykövei is fellelhetőek, a gondosan kiépített vasbeton átereszekről nem is beszélve. A végállomástól Annavölgy felé ereszkedtünk le a napsütötte völgybe, majd utolsó kitérőnket tettük a X-es akna emléktáblájánál. A X-es akna már az annavölgyi bányákhoz tartozott, azonban közigazgatásilag még a Csomorja, tehát Tokod területén helyezkedett el. Az aknától északra húzódott a homokvasút, természetesen ehhez is tartozott egy ürítőhíd, méghozzá az V-ös számú. A Csomorja területén a kelet-nyugati irányú hegygerinc-úton kívül egy 4-es elágazásban összefut a Miklós-berekből, és az annavölgyi fenyvesből érkező ösvény is, továbbá a homokvasút végállomása mellett halad a közvetlen, legrövidebb összekötő út a tokodi Tőkés területe és Annavölgy között. A területről tehát az őskortól az iparosodáson át napjainkig fellelhetők különböző antropogén hatást jelző maradványok, napjainkban azonban az említett útvonalak leginkább egy délutáni kirándulás útvonalaként funkcionálnak a legjobban.