Az elmúlt hónapok során a nagyközség déli területeit, a pincék környékét, Ebszőny pusztát mind-mind felderítettük és bemutattuk. A fehér folt maga az Ebszőnybányai lakótelep volt, amelynek megépítése előtt annak területét „Kicsindi táblák”-ként jelölték a 19. század végén készült térképen. Kicsind egy, Esztergom vármegyében található felvidéki falu. Vélhetően onnan származó tulajdonosai lehettek a 19. században az itteni, déli lejtésű földeknek. Az ebszőnyi területen az 1890-es években kezdődött meg a bányaüzemek kiépítése, az úgynevezett „Öreg Ebszőnyi bánya” a mai Mitter üzem területén foglalt helyet. Ezen területtől délkelet felé, a Sárisáp felé vezető úttal párhuzamosan építettek fel 12 emeletes bányász lakást 1894-ben. Ez a Vájár utcai Tizenkétház, amelyből 2017 szeptembere óta már csak 11 áll az út mellett, és sajátos küllemével jelzi azt, hogy nem mai építményekről beszélünk. Sajátos a házak kialakítása is, hiszen a földszinti lakásokba a Vájár út szintjéről lehet bejutni, míg az emeleti lakásokat az egy szinttel feljebb lévő, felső útról lehet megközelíteni, minden lakás esetében 1-1 gyalogos felüljáró segítségével. Minden lakáshoz tartozott az út felett, a domboldalban egy kis telek, melyek közül néhányat a mai napig használnak. A Tizenkétház Tokod felőli végénél, a lakótelep és a bányaüzem között állt egy hasonló felépítésű épület, azonban az merőlegesen állt a lakótelep házaira, ebben az épületben volt a bányairoda és az első ebszőnyi iskola. A bányateleptől északkeletre található épületben volt a régi ebszőnyi óvoda, művelődési ház (itt próbált az ebszőnyi bányász zenekar is), valamint egy helyiség kocsmaként funkcionált. A bányatelepen 1 lejtakna segítségével lehetett a föld gyomrába bejutni, ahol számos vágat segítségével lehetett elérni a széntelepeket, 1 vágat elvezetett egészen az Újebszőnyi bányáig, ami a pincéki elágazásnál található. A régi, Tizenkétház lakóteleptől délkeletre található a Gábor Áron utca, ennek klasszikus, szocreál stílusú lakótelepi házait az 1960-as évek elején építették fel, valamennyi épületet a mai napig lakják. A Gábor Áron utcával párhuzamosan, a Vájár úton is találhatók lakások, melyek korábban bányász tisztviselők lakásai voltak. Délkeleti irányban tovább haladva találjuk meg a hajdani Ebszőnyi iskola épületét, amely az 1960-as években épült, napjainkban magánlakásként funkcionál. Az iskola melletti úton lehet a domboldalban elindulni a Sár-oldalon keresztül a Hegyeskő felé, és ezen az úton lehetett megközelíteni az úgynevezett Hatház bányatelepet, amely a Tizenkétházhoz hasonlóan a 19. század végén épült a helyi bányákban dolgozók és családjaik részére. Ezen 6 épületet az 1980-as években, a környékbeli, bányászathoz kapcsolódó föld- és talajmozgások miatt elbontották. Ebben az időszakban a Hatház lakosságának lehetősége volt a Vájár utcába költözni, mivel a bányaüzem bezárását követően számos helyi, ebszőnyi lakos költözött el a településrészről. A lakótelepi házak lakosságát a korábban leírtak szerint a bányákban dolgozók tették ki, akik az ország keleti részéből, vagy Erdélyből származtak, ők voltak az első „ebszőnyi” lakosok, akik nem azonosíthatók a jelenleg ott élő lakosság többségével. Valamennyiünk számára látható, hogy az Ebszőnybányai lakótelep szebb időket is megélt településrész, azonban rengeteg természeti értékkel megáldott hely, értve ide a horgásztavakat, a környező dombokat és túraútvonalakat, és az ide kapcsolódó Csobántanya hagyományos tanyákra emlékeztető felépítését. Számos helyi lakos dolgozik a környék felvirágoztatásán és fejlesztésén, legyünk valamennyien partnerek ebben.