Helytörténeti kultúrmisszió - 72. rész: Kápolna dűlő - Romlott híd
2021 tavaszán készítettük el, a Helnit bemutató galéria mellett az azt körülvevő nagy kiterjedésű sík terület, a Kápolna dűlő és a „Romlott híd” nevű területeket bemutató képsorozatot. Ezen két terület az Únyi-patak, illetve a Duna ártere volt néhány száz évvel ezelőtt, így igen mocsaras terület volt annak idején. Földtörténeti korokban mérve, az újidő – negyedidőszakban (pleisztocén korban), 2-10 ezer évvel ezelőtt feltöltődött földterület jelenti a Kisalföld legkeletibb nyúlványát. Ezen a síkon csaptak össze 1685-ben a török és Habsburg seregek, illetve néhány évtizeddel később, a Rákóczi-szabadságharc idején is fontos szerepet töltött be a térség. Ebben az időben (1710-es évek) már újra benépesedett Tokod település, a helyi jobbágy lakosság pedig a kurucokat támogatta a szabadságharc idején. Volt ugyanis egy híd az (akkor még jóval nagyobb vízhozamú) Únyi-patakon, amely Bécs felől lehetővé tette a közlekedést Esztergom irányába. A kuruc-párti tokodi lakosság ezt a hidat lerombolta, hogy megakadályozza a labanc utánpótlást az akkor osztrák kézen lévő Esztergom városa felé. Innen ered a „Romlott híd” kifejezés, amelyet az 1887-es kataszteri térkép is jelöl. Ez a híd Tokod és Tát határán, a mostani táti malom környékén helyezkedett el. „Mivel Kukländer parancsnok bejelentette, hogy a tokodiak által lerombolt hidat fel akarja építeni, az alispán az egész megye nevében tiltakozik, s fenntartja a jogot, hogy a szolgabíró a maga idejében megintse a tokodiakat, és a híd kijavítására szorítsa őket.” – részlet Esztergom vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1710-1723-ból. Az említett területtől délkeletre fekszik a Kápolna-dűlő, amely vélhetően a Szentháromság kápolnáról kapta a nevét. A kápolnától északra fekvő terület, egészen a Laposi dűlőig ezt a nevet viseli, így magában foglalja a mai Gizella utcai lakótelepet, a Helnit, illetve az attól északra, a vasútállomásig terjedő sík területet, nyugati irányban pedig az egykori annavölgyi vasútvonal nyomvonaláig terjed. Mindkét terület jelenleg vagy legelőként, vagy pedig szántóföldként funkcionál. Márciusi ottjártunkkor a Helnit követően északi irányba indultunk el, a vasútállomás nyugati végén az üveggyár torzóját tekintettük meg, majd a Romlott híd irányába folytattuk utunkat a vasúti töltésen, és a mostani TSZ-úton haladtunk visszafelé a falu irányába. Ezen a tájegységen ágazik el az almásfüzitői vasútvonaltól az annavölgyi szárnyvonal, amelyből pedig több iparvágány is húzódik az egykori fatelítő területére, amelyen 2015 augusztusában volt utoljára vonatforgalom. A több hektárnyi sík területet alapvetően északról a Laposi-dűlő, nyugati irányban a táti Malom-dűlő és a Tekerületi rét, déli irányban a Kereszti dűlő, keletről pedig a Hadigácsok, a Várberek és a Vajaskúti dűlő határolják. Az albumhoz csatolásra kerül egy 1900-as évek eleji kép a Szentháromság kápolnáról. A képen látható, hogy akkoriban a kápolna környezete még igen tiszta, sík terület volt. A kép maga a temető dombjáról készült.
A Helytörténeti Kultúrmisszió során Tokod történelmi és természeti értékeit látogatjuk meg, fotógalériát készítve felidézzük azoknak történetét.