Tokodot mind a 4 égtájáról határolja valamely más település, vagy éppen az évmilliók alatt kialakult különböző felszínformák. Hegyek, régi árterekből feltöltődött síkságok, vagy napjainkban éppen közlekedési útvonalak. Ha azonban azt emlegetjük, hogy „kimegyünk a határba”, akkor mégis Tokod falu nyugati határterületén fekvő szántóföldekről, legelőkről, mezőgazdasági területekről beszélünk. A falutól nyugatra fekvő Kertekalja, Pékárka, Tófarok, Sáncz dűlő területei mind külterületi földek, illetve maga Tokod közigazgatási területének is határát jelentették a török kori újjáépítéstől kezdődően. A „nyugati határban” fekvő dűlők egyike a Bikás teteje, amelyről 2021 áprilisában, rövid idővel a gyümölcsfák virágzása utáni napokban készítettünk fényképalbumot. A terület a faluközponttól 1-1,5 km-re nyugati irányban található magaslat, az Únyi patak mentén a Pincék felé haladva közelíthető meg. Amint átkelünk a Wéber malom hídján, jobbra a Kis-Pékárka, balra pedig a Bikás teteje látványa tárul elénk. Amíg a Pékárka enyhe lankás lejtőt jelent egészen az Únyi-patakig, addig a balra fekvő dombocska szintén lankásan emelkedik felfelé, az Únyi-patak völgyének belsejében található legmagasabb pont. Körös-körül övezi a patakvölgy, a Bajnai út és a falut a pincékkel összekötő út, illetve a Nagy-Berek és Hegyeskő vonulatai, valamint a pincék felől az Újhegy, mintegy koszorúként ölelik körül a patak völgyét és a Bikás teteje dűlőjét. Mivel a táj néhány méterrel kiemelkedik a környezetéből, így remek kilátás látszik a „határra”, 360 fokos körben megtekinthetők a tokodi emberek által művelt gyümölcsösök, kukorica- vagy épp napraforgóföldek, és természetesen az elmaradhatatlan szőlősorok. Ezek azok a tájak, ahová még elhallatszik a tokodi templom harangja. Így a Bikás tetején dolgozó parasztemberekre különösen igaz lehetett, hogy harangszóra kezdték meg a munkát reggel, és harangszóra fejezték be este. A tájegység hosszú, keskeny telkei már 1887-ben is a maihoz hasonlóan, északkelet-délnyugati irányban osztják fel a dombot. Az 1900-as évek második felében kezdtek épületeket építeni a telkeken, majd napjainkra már számos lakóház, présház, illetve weekendház épület fel a Wéber-malom környékét a Bajnai úttal összekötő, a Bikás teteje dűlőn keresztülhaladó földút mentén. A tájegységet délről maga az Únyi-patak határolja, amelynek mélyzöld növényzettel benőtt partján haladtunk végig a „határ” irányába, majd a gyümölcsösökön keresztül igyekeztünk a dombtető felé. 1-1 nyáresti séta, vagy hétvégi kirándulás alkalmával ne álljunk meg a patak partján, tegyünk egy nagyobb sétát a tokodi határban, ahol az elmúlt sok-sok évtized nyomai is fellelhetők a malom épülete, régi szántóföldek és gyümölcsösök, illetve klasszikus nyomóskutak formájában is. A Helytörténeti Kultúrmisszió során Tokod történelmi és természeti értékeit látogatjuk meg, fotógalériát készítve felidézzük azoknak történetét.