A Miklós-berekről a legtöbb helybélinek minden bizonnyal a Miklós-bereki (horgász)tó jut eszébe, amely mintegy 20 évvel ezelőttig népszerű és kulturált pecázóhely volt, amíg nem kezdte el visszavenni a természet a területet. A tó kialakulásáról, építéséről egy korábbi epizódban részletesen írtunk, azonban a Miklós-berek ennél jóval nagyobb területet ölel fel. A berek egészen a Kőkádtól kezdődik (szintén korábbi epizódban olvashattatok róla), és mind Annavölgy, mind pedig Csolnok település határát is súrolja. Mi is a berek jelentése? Nádas, bozótos, vizes lapály; ingovány, mocsár. Tokod területét számos, a mészkő
sziklaszirtek felől az Únyi-patak felé igyekvő vízmosás, szurdok, illetve berek szabdalja fel, ilyen a Süppedő szurdok is, illetve a Nagy-berek, amely a pincék felé vezető úttól balra a Hegyeskő oldalát foglalja magába, de hasonló területeket fedezhetünk fel akkor is, ha a Dankhegy és a Leshegy mögött jobbra véve az irányt, a Kis és Nagy-Gete közötti sűrű erdős területet szeretnénk felfedezni. De mind közül a leglátványosabb a most szóban forgó Miklós-berek, amelynek közepén egy, a Csolnok-Annavölgy közötti fennsíktól (Mókus-hegy nyugati vége) induló, előbb lankás, majd egyre meredekebbé és mélyebbé váló vízmosás halad végig. Ezt a vízmosást az elmúlt néhány-tízezer év alatt vájta ki az Únyi-patak, illetve a Duna felé igyekvő víz a mészkő talapzatot borító lösz- és homok lerakódásokban. A központi vízmosás igen hosszan, mintegy 2.200 méteren át húzódik délkelet-északnyugati irányban, és számos kisebb mellékággal rendelkezik, amelyek a Nagy-Gete alja felől, észak-déli irányban csatlakoznak be a Miklós-berki nagyárokba, és vezetik le a vizet a mai napig az úgynevezett „Geteoldalból.” A területet magát tehát nyugatról a Kőkád és a Nagygödör, északnyugatról a Serházi dűlő és a Nagy-Gete alja, keletről a csolnoki „Hochberg” és a Mókus-hegy, délről az annavölgyi Kőszénbánya dűlő illetve a Csomorja, délnyugatról pedig a Tőkés határolják. Számos felsorolt tájegységről készült korábbi bemutató epizódunk fellelhető a fényképalbumok között, illetve a www.tokodanno.hu oldalon. Soós Rezsőné „Tokod” című könyvében olvasható, hogy a
településünk geológiai alapját képező, pleisztocén korból származó (2-3 millió év) édesvízi mészkő található, amelyre a homok és a lösz mellett rakódott le a vízmosásokban fellelhető homokkő. 2022 októberi felderítésünk során a vízmosásban haladva saját szemünkkel is láthattuk ezeket a geológiai képződményeket, amelyeket még tarkábbá tettek a fák olykor levegőben lógó gyökerei is. Néhány idősebb fa már az időjárás viszontagságai következtében kidőlt, vagy kiszáradt, vagy pedig a gyökerei közül a víz egyszerűen kimosta a talajt. Vélhetően a víz munkájának köszönhetően tettek igen nagy felfedezést elődeink 1781-ben, amikor Annavölgy, Csolnok és Tokod határában, a Miklós-berek délkeleti csücskében kanászok őrizték a malacaikat. A „legenda” szerint a dorogi szénmedence első széndarabját egy kurta-farkú malac túrta ki, Sándor Móric (nem az ördöglovas, ő később született) névtelen kanászának. A
disznókat őrző helyiek a furcsa fekete kövekkel rakták körül a tüzet, amelynél melegedtek, és legnagyobb meglepetésükre a fekete kövek lángra kaptak. Ez a pillanat néhány évtizeddel ezelőtt egy festőt is megihletett, az elkészült festmény az annavölgyi községházán található. Mint minden legenda, ez is megcáfolható, ugyanakkor az bizonyos, hogy 1781. január 27-én Rükschuss Antal Ruhr-vidéki bányász kereste fel Krempf József csolnoki bírót a széntermelést engedélyező szerződés megkötése céljából. Ennek emlékére épült fel a Miklós-berek délkeleti csücskében az emlékmű, amely az első dorogi szén megtalálásának, és a 222 éves szénbányászat kezdetének emlékét őrzi. A fotózás során mi is találtunk a bányászatra utaló egykori nyomokat, épület romokat, levegőszellőző csövet, és egy különösen mocsaras, vizes mélyedést, ahol vélhetően az elmúlt században a bányavizet szivattyúzhatták a felszínre,
a Miklós-berek vízmosásába. Ezen kívül pedig, visszautunkon találtunk egy óriási, mesterséges gödröt, amelyből a homokot bányászták ki a 20. század második felében, a bányák tömedékeléséhez. A legérdekesebb kérdés még mindig az, hogy miért Miklós-berek?

Rajnai Csaba leírásából a következőkre derült fény:
Szabó Tamás talált rá egy minden bizonnyal az 1700-as évek elején készült térképre, amely a völgy és a vízmosás domborzatát szemlélteti, ezen a térképen szerepel a következő: “Vallis Miklósné berke”. Láthatóan a térkép latin nyelven íródott, ahol a Vallis a latinban völgyet, völgyeket jelent, továbbá a térképen a völgy alatti “Mons Miklósné Berke”, pedig “Miklósné Berke dombokat jelent, mivel a mons latinban dombot jelöl. Ha megtekintjük ennek a térképnek a Csolnok felőli részét az interneten, ott német nyelven van felírva a völgy folytatása Nikolaus berg felirattal, azaz Miklós város néven, ebből alakult ki a magyar Miklós berek. Miért is nevezték Miklós városnak ezt a helyet a török dúlás után a betelepített svábok, erről egy teóriát tudok, az egyik szerint az Árpád korban volt itt egy oklevelekben említett Szent Miklós nevű település. Az oklevél megtalálható az interneten is, a Tokodot először említő oklevéllel együtt, melyben szerepel a
határleírásban a Hegyeskő-nek az akkori névváltozata is.
A térkép az interneten itt található : https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/3479/… , és mint látható 1820-ban készült. További térkép 1806-ból itt : https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/4185/view/…

A 2022 októberi felderítésünk azonban a völgy aktuális állapotának megörökítését célozta meg, amely gyönyörűen pompázott az őszi színekben. Kiváló kirándulóútvonal lehet akár Tokodról, Csolnokról, vagy Annavölgy felől, aki csak 1-2 óra természetközeli nyugalomra vágyik, bátran induljon el a Szabadság utcán a Miklós-berek felé.