MNL KEML XXIII769b. Tokod, Dobolási könyv (1949) 1954-1955.) 304.-305. oldal (július 18.):

„Az árvízvédelmi kormánybiztos rendelete, a munkát mindenhol abba kell hagyni és az árvízveszélyes területeken Laposi-dülőre menjen minden ló, ökör, tehén, fogat és minden 16 éven felüli nő és férfi, a földek tulajdonosai is ott legyenek a saját földjük végén 6 órára, mire az autók megérkeznek. Aki nem érti meg a fölhívást, a legszigorúbb büntetésben részesül. Altáró és Üveggyár (lakói közül – S.N.Z.) minden 16 éven felüli nő és férfi gabonamentéshez menjen a Laposi Szivattyúházhoz. Árvízvédelmi Kormánybizottság.”

Tokod északi határvidéke tehát a Dunához közel fekszik, egy olyan szakaszon (itt található a Laposi-dűlő), ahol a szomszédos Tát településnél a folyó (Únyi-patak) könnyen ki tud lépni a medréből. A gát építése csak 2013-ban fejeződött be megnyugtatóan, így az akkori viszonyok között bizony a tokodi lakosság nem érezhette magát biztonságban, ha megemelkedett a Duna szintje. 1954-ben (mint ahogy más években is) ez történt, s a víz a beszámoló szerint Tokod jelentős részét elárasztotta. Tokod mellett a vele egy közigazgatási egységben lévő Tokodaltáró és Tokod, Üveggyár (s valószínűleg Ebszőnybánya) is veszélybe került, előbbi kettő 16 éven felüli lakosságát szólították fel védekezésre.

Az alacsonyan fekvő földterületek vizenyős mivolta a közelmúltban is megnehezítette a helyi lakosok mindennapjait, a 2019-2020 között végzett szennyvízcsatornahálózat építése előtt hosszú hónapokig kellett a talajban igen magasan fekvő szennyvizet szivattyúzni, ily módon annak szintjét csökkenteni, hogy a több méter mély vezetékek és aknák kiépíthetők legyenek. A magasan fekvő talajvíz (rétegvíz) azonban a helyiek hasznára is vált az elmúlt évtizedek során, hiszen a Laposi-dűlő és a Kenyérmező határán (Tokod és Esztergom közigazgatási határán) fekvő kutat és szivattyúházat éppen a könnyen kitermelhető, ivóvíznek szánt rétegvíz szivattyúzására építették. Meglepő, de pontosan ennek a szivattyúháznak a helyén már 1887-ben is szerepel egy jelölés „Laposi kút” néven. A ma 10-es számmal jelzett főút a legrégebbi térképen láthatóan nyíl egyenesen halad kelet-nyugati irányban. Ma is láthatjuk, hogyha az Altárói dombtetőről haladunk Üveggyár irányába, a távolban láthatjuk, hogy a 10-es út nyíl egyenesen halad ugyanezen a nyomvonalon napjainkban is. Az 1887-es térkép helyesen jelöli ezt, hiszen csak 4 évvel később, 1891-ben épült meg az Almásfüzitőt Esztergommal összekötő vasútvonal, amelynek tokodi állomása pontosan a Laposi-dűlő mellett épült fel, az állomás területe miatt vált szükségessé a közút nyomvonalának megváltoztatása, amelyet mindannyian a mai nap is tapasztalunk. További érdekesség, hogy viszonylag sok összefüggés látható az 1887-es térkép telekhatárai és a Laposi-dűlő (Üveggyár) mai utcaképe között. A nyugati részen található Hunyadi és Ifjúság utca telkei pontosan illeszkednek a régi, észak-déli irányú „nadrágszíjparcellákra.” Ezek lehettek a Pataksor után az első telkek, amelyeket az üveggyár megnyitásakor átalakítottak lakásokká a dolgozók számára. Az Erkel Ferenc utca – Ady Endre utca – József Attila út – Laposi út (a dűlőről kapta a nevét) által bezárt terület szintén teljesen egybevág a régi térképen látható, északkelet-délnyugat irányú keskeny mezőgazdasági telkek területével. Az 1967-es légifelvételen ezek a telkek még az 1887-es mintát hordozzák magukban. Az ettől a középső résztől keletre fekvő, kelet-nyugati irányú keskeny nadrágszíjparcellák egy részén alakultak ki a mai Mikszáth és Diófa, illetve Nyírfa és Géza utca telkei, a beépített területtől északra pedig napjainkban is szinte azonos a telekfelosztás, mint a 19. század végén. Egyértelműen látható az összefüggés tehát az 1800-as évekbeli telekmegosztás és a mai beépítettség között.

1962-ben már létezett tehát a Hunyadi és Ifjúság utca, illetve a Laposi utca környékén is voltak már házak, a mai 10-es út mentén azonban elenyésző mennyiségben. Az 1962-es légifelvételen tűnik fel az első Ady Endre utcai emeletes tömbház. 1967-re felépült az első négy emeletes tömbház, gyarapodnak a házak a Laposi, Diófa és Mikszáth utca környékén, valamint megjelennek az első házak a mai Erkel Ferenc utcában és a főúton is. A Laposi-dűlő középső része azonban továbbra is nadrágszíjtelkek sokasága. 1984-re beépült a főút, látható már az iskola és óvoda épülete is, beépült az Erkel Ferenc utca és összekötésre került az Ady Endre utcával a művelődési ház mellett, és felépült az összes ma látható emeletes tömbház is a Kodály-közben. A Laposi utcától keletre is felépült a legtöbb ma látható ház is, azonban a középső terület továbbra is őrzi a régi telekfelosztást, hiszen a Liszt Ferenc utca és annak házai már csak az 1990-es légifelvételen tűnnek fel. Utcaszerkezetben, beépítettségben tehát a Laposi-dűlő területén 1990 óta érdemi változás nem történt, a közel 150 évvel ezelőtti településszerkezeti jegyek azonban ma is fellelhetők, a felülről tekintünk a területre.

2024 tavaszán jártunk a tájfotózás alkalmával a területen, a vasútállomástól keletre a Kenyérmezői határ felé, majd a beépített területet északról megkerülve jutottunk el a sportpálya környékéhez, lényegében az óra járásával ellentétes irányban megkerülve a dűlő beépített területeit. A továbbiakban erről meséljenek a képek!

A Helytörténeti Kultúrmisszió során Tokod történelmi és természeti értékeit látogatjuk meg, fotógalériát készítve felidézzük azoknak történetét.