Helytörténeti Kultúrmisszió - 81. rész: Vajaskúti dűlő
A Vajaskúti dűlő a mai Tokodaltáró területén, a falusi külterületekkel határos dűlő a Várberektől északra. A dűlő telekszerkezete nagyon hasonlít az 1800-as évek végi szerkezethez. Akkor ugyanis a nyílegyenesen délkelet-északnyugati irányban haladó Bécsi úttal párhuzamosan helyezkedtek el további mellékutak, és ezen mellékutak között észak-déli irányban elhelyezkedő nagyon keskeny, ún. „nadrágszíjparcellás” telkek helyezkedtek el. A Bécsi úttól dél felé (a falu, illetve a Gete irányába) haladva tényleg egész szabályos telek-felosztást láthatunk. Közvetlenül a fő közlekedési úttól délre helyezkedett el a Papútjai dűlő, majd egy párhuzamos kelet-nyugati irányú mellékút (ez az út közelítőleg a mai altárói bányairodától Ótokod felé haladó út, ahol az altárói iskola is található). Ezt követte dél felé haladva a Vajaskúti dűlő, teljesen azonos telekszerkezettel. Ezután egy újabb kelet-nyugati irányú mellékút (az újabb mellékút pedig a tokodi fatelítő / EVIG / Cogent / Kienle Spiess / Feintool / gyárteleptől indul kelet felé, a Várberket északról elkerülve egészen Ótokodig. Ez az út határolja tehát délről a Vajaskúti dűlőt, míg északról a Papútjai dűlő, nyugatról a Kápolna dűlő, délről az út mentén a Várbereki dűlő és az Oldalföldek, valamint Ótokod területei, keletről pedig a Szarkás, valamint még szintén északról Kenyérmező határolja ezt a tájegységet. A név eredete egészen érdekes, hosszú évekig gondolkodtunk a Vajaskút eredetén, mire Posár Ede kutatta ki, hogy ez valójában Vájáskút, tehát a vájt kutakat jelentő név. Ez utalhat a mezőgazdasággal kapcsolatos kutakra is, de akár a közeli ótokodi bányák vájataira is, ugyanis a vájás a bánya kutatást és nyitást jelenthette. A mai napig a terület alatt húzódik az üzemelő Tokodi-altáró bányavágat is, amely a vízbánya elérését teszi lehetővé a szárazföldről. A vízbázisból több helyen szivattyúzzák a felszínre a vizet magastározókba, amelyek közül az egyik éppen a Vajaskúti dűlő lankás telkei felett található. A vájás szó jelentése: egy mélyedés létrehozása egy kemény anyagban, pl. kőben, fában, üregben. Egy másik kutatás épp a fenti teória ellen szól: Régi írásokban rengeteg helyen felbukkan a vajas szó. A középkorban mesterségesen fenntartott csatornát, vízi utat jelentett. Akár mesterséges vagy természetes tavat vagy Duna medret is. Földrajzi nevekben most is jelen van sok felé. Foktőnél a Dunából kiágazik egy ág, átfolyik Kalocsán,150 km múlva visszatér. Ezt is Vajasnak hívják. Ős-Duna maradvány. A lényeg az, hogy mindenképpen vízzel kapcsolódik a vajas, vagy vájás szó. Ha az olvasók közül valakinek konkrétabb információja van arról, hogy mi lehet a Vajaskúti dűlő pontos eredete, hozzászólásban várjuk. A tájegység fotózására 2024 márciusában, és 2025 októberében került sor. Akkor a Várberek felől indulva délről, Ótokod felől értük el a Vajaskúti dűlő telkeit, majd keletről kerültük meg, és a fentebb említett mellékúton az altárói iskola felé sétáltunk le a dűlő szabályos észak-déli telkei alatt. Ez pont az a márciusi időszak volt, amikor a Várberek mellett az egyik főnyomó vízvezeték eltörött és javítás alatt állt, így testközelből nézhettük meg azt a vízvezetéket, amelyen jelenleg Tokod kapja ivóvizét az altárói vízbányából. Mivel a területeknek szinte mindegyike körbekerített magánterület, így nem tudtunk szabadon ólálkodni, csak körös-körül, egy-egy kerítésen betekintve tudtunk érdekességeket megörökíteni. A fotós kirándulás végén haladtunk el a régi szénbánya, a XV-XVI. aknák emléktáblái mellett, amelyeket szintén megörökítettünk, majd a történelmi bányairoda épületét megkerülve, ismét a Várberek felé tértünk haza. A továbbiakban beszéljenek a képek! A Helytörténeti Kultúrmisszió során Tokod történelmi és természeti értékeit látogatjuk meg, fotógalériát készítve felidézzük azoknak történetét.
Rajnai Csaba kutatása alapján:






































































































































































