Tokod a szénbányászat kezdetétől, az 193o-as évektől az ótokodi Kerékhegyen megnyitott József, Ignác, Antal és Borbála tárók megnyitásától, a megszűnéséig bányász falu volt, de a bányászat mellett földműveléssel is foglalkoztak a lakói. A szomszéd község lakosságának a bányászat volt a megélhetési forrása. Hat éves koromtól magam is ott éltem gyermek és ifjú koromat. Ott ismertem meg a bányászhimnusz gyönyörű kifejező szövegét és annak megzenésített változatát. De nem tudtam róla semmit. Tokod múltjának kutatása során találtam rá a Bányamunkás 1998. évi számában Nemcsik Pál írására, amelyből megtudtam a következőket. Az egyháznak, a nemzetállamoknak régóta van himnuszuk, hiszen tagjaik egymáshoz tartoznak. A társadalom különböző rétegeinek tagjai a bányászok is egymáshoz tartoznak, de az ők himnuszáról csak a 19. század elejétől vannak írásos emlékek.

Hazánkban a bányászok ma élő utódai „az 192o-as évektől ismerik Bányászhimnusznak nevezett, dallamszerkezetét tekintve három részre bontható változatot. Első része Vahot Imre és Szerdahelyi József Bányarém című népszínművében csendült fel 185o. március 3-án Nemzeti Színházban. A második rész dallamát Tarnowitz–ban V. Carnall szerezte 1827-ben. A harmadik rész az elsőhöz hasonlóan német bányászdal átvétele következtében talált egymásra és vált elfogadottá. Az elmagyarosodott német ajkú bányamunkások, a kétlaki paraszti eredetű magyar bányászok másfél évszázad óta formálják, csiszolják ezt a zenei emléket, amely dallamilag megőrizte a magyar zenei közegben idegen eredetét, de szövegváltozatában már magyarrá vált. A szöveg néhány szava eltér egymástól.

/ 1 vált / / 2 vált/

Szerencse fel, szerencse le, Szerencse fel! Szerencse fel!
Ilyen a bányász élete.
Váratlan vész rohanja meg, Bányászt a vész rohanja meg
Mint bérctetőt a fergeteg. Mint bérctetőt a fellegek.
Nem kincs után sóvárgok én,
Bányászkislányt óhajtok én.
Bányászkislányt óhajt szívem,
Ki szívében bányász legyen. Ki szívemben bányász legyen
És hogyha majd a föld ölében S ha a földnek mély ölén
Végóránkat éljük, Már végóránkat éljük
Isten kezében életünk,
Ő megsegít reméljük.
S te kisleány ne bánkódjál, Te kisleány ne bánkódjál
Bányásznak halni szép halál.
Egekbe szállani fel, fel!
Szerencse fel! szerencse fel!
Szerencse fel!

/ 3. vált /

Szerencse fel! Szerencse le!
Ilyen a bányász élete.
Váratlan vész rohanja meg,
Mint bérctetőt a fergeteg.
Nem kincs után sóvárgok én,
Bányász kislányt óhajtok én.
Bányászkislányt óhajt szívem,
Ki szívében bányász legyen.
Kökény szemű bányászkislány,
Szívemben csak bányászkodjál!
Kincsekben osztozom veled,
Szerencse fel! Szerencse le!

Hogyha majd a föld ölében,
Végóránkat éljük,
Isten kezében életünk,
Ő megsegít reméljük.
Te kisleány ne bánkódjál,
Bányásznak halni szép halál.
Egekbe szállani fel! fel!
Szerencse fel! Szerencse fel, Szerencse fel!

Érdekes, van a bányászhimnusznak még egy kevésbé ismert változata is, amely egy strófával több, mint az előző kettő.

S ha majd a bánya mély ölén
Elér a végső óra,
Az Isten nyújt kezet felénk,
Ki lelkünket megóvja.
Ne sírj babám, Isten veled!
Bányászhalál csak szép lehet,
Mert ég felé emel.
Szerencse fel! Szerencse fel!

Az 1980-as évek végén megszűnt a bányászat Tokodon, de az emlékét és azokét, akik művelték azt, tovább őrzi a Bányászhimnusz, amely bizonyos ünnepségeken felcsendül.

Soós Rezsőné Bagosi Éva