1997 májusában a férjem az esztergomi kórházban volt, agyvérzés miatt kezelték ott. Egyik májusi estén kimentem az erkélyre, és elgondolkoztam bízva meggyógyulásában. Közben a Nagygödör felől madárhangok s egyéb neszek érkeztek hozzám, amelyek ezeket a gondolatokat, érzéseket ébresztették bennem, és címet is adtam miután rímekbe szedtem ezt a hangulatot.

Faluszéli május

Csend honol a falu felett,
Elűlt a nap zaja.
Rezdületlen a falevél,
Elaludt a tavaszi szél.
A levegő friss, üde
Virág és zöldfű illattal teli.
A balkonon is nyílik már
A piros muskátli.
Az otthonokban itt-ott
Már fényt gyújtanak.
Az utcai lámpák is felizzanak.
Sárgának tűnik a diólevél,
Ahogy sugárban ráhull a villanyfény.
Léleknyugtató ez az alkony,
Neszei édes dallamok.
Cirp – cirp hangzik
A tücsök – muzsika.
A szőlőhegyen fülemüle
Csattogó hangját hallatja.
Füttyel felel rá egy másik madár.
Surran a vad élelem után.
Lüktetve fon körül a természet,
Harmóniáját szívemben érzem.
A zordon, nyomasztó sötétség alól,
Felszabadító e pillanat.
Oly könnyű lett egész lényem,
Mint virágillat.
Meg akarom tartani ezt a csodát,
Holdfényitta pókhálóval szövöm át.

Soós Rezsőné