Soós Rezsőné: Múltidéző a tokodi egyházakról
Kedves olvasók!
Az 199o-es évek közepén, ahogy az egészségem engedte, szeretett lakóhelyem, Tokod múltjának kutatásához kezdtem, még nem Levéltárakban, hanem az idős lakosság körében, és sok e témakörhöz tartozó olyan könyvek tanulmányozásával, amelyekben az írója Tokodot is említette. Mindezekhez hozzátettem saját ismereteimet, és az eredmény TOKOD című könyvem kiadása lett a Press Publika kiadó által 2ooo-ben. Folytattam a kutatást a megyei, és amíg az egészségem bele nem szólt, az egyházi levéltárban. A kéziratomat a helyi újságban a KOPOGTATÓ-ban kezdtem el közre adni, nem olyan régen pedig a Tokodi Kultúrmisszió segítségével a facebookot is igénybe vettem erre a célra, megköszönve mind a két segítséget.
Múltidéző az egyházról – 1. rész
A magyar falvakban – amióta István király elrendelte, hogy minden tizedik faluban templomot kell építeni , amely a falu lakóinak vallási találkozóhelye – elkezdődött a templomépítés. Az egyházi törvénykönyv /216./ kánon kimondja, hogy „minden egyes egyházmegye osztassék fel egymástól elkülönült területi részekre: minden résznek saját temploma legyen meghatározott néppel s élére a lelkek gondozására, mint saját pásztorát, külön vezetőt kell állítani”. Ez nem más, mint a plébánia és a plébános. Mindezek ellenére nem mindenhol és nem mindig volt plébánia ahol templom volt, sőt voltak időszakok, amikor még papja sem volt a templomnak, illetve a falunak. Tokodnak is voltak ilyen időszakai, sőt évszázadai is.
A tokodi lakosok az esztergomi vár jobbágyai voltak 1181-ig, utána egyházi birtok „ az Esztergom-szentkirályi János lovagoké akik a XIV. században már nem fából, hanem kőből templomot építettek. A fából épült a török hódoltság alatt megrongálódott”, írják a Seres testvérek Tokod története c. könyvükben. Temploma volt a falunak, de papja folyamatosan nem, mert az eddig fellelhető írásos utalás szerint Tokod 1656-ban Tát leányegyháza, 1688-tól Bajnáé.
1698-ban október 9-én kapott lelkészt Molnár Márton személyében, aki Nagy-Surányban, Kis-Váradon, majd Puszta-Födémesen szolgált. Ez utóbbi településról jött Tokodra.
- június 13-tól lelkésze Rozánszky Gábor, aki Kesztölcön, majd Lekéren szolgált Tokodra érkezése előtt. Ettől kezdve Tokod plébánia lett és 1717-től Sárisáp, Csolnok és Dorog tartozott hozzá. Plébánosa a Kis-Gyarmatról érkezett Stocker Márton. 1723-tól pedig Tokod lett Dorog leányegyháza kétszáz éven át. A leányegyházakat az anyaegyház látta el a szükséges dolgokkal. A fennmaradt számadási könyv tanulsága szerint minden évben hónapokra bontva elszámolt a templomatya, / l sz. kép/
1786-ban A Szeminárium felépítette a Szent Mártonnak szentelt, napjainkban is fennálló – barokk stílusú templomot, /2. kép/ amelynek a 19. században már órája is volt, de az sajnos – emlékezetem szerint – az l975 évi felújítás óta már nem látható templom tornyán.
Tokod népessége folyamatosan gyarapodott, és 19o8-ban kihelyezett káplánt kapott Zelky Károly személyében, akit felruháztak az összes lelkészi teendők ellátásával, de az anyakönyveket továbbra is Dorogon vezették.
1919 decemberében önálló lelkészséget létesített az egyházi főhatóság és Takács Marcellt bízta meg plébánosi jogkörrel. A bíbornok-érsek azt is közli vele, hogy „Tokodon önálló lelkészséget létesítek”. 192o. március 29-én Pohatsek Artur dorogi plébános átadja Takács Marcellnek és Pál Ferenc templom-gondoknak a tokodi egyházi vagyont: 52 kat. hold 522 n.öl ingatlant és készpénzben, alapítványban valamint pénzintézetekben elhelyezett 4.155 korona és értékpapírban lévő 155o korona ingó vagyont. Az átadási jegyzőkönyv 14 db. mise alapítványi oklevél átadásáról is rendelkezik. Szentmise kiszolgáltatására ugyanis ekkor és az ezt megelőző időszakban is misealapítványt tehettek, amelyben az illető meghatározta, hogy kinek a lelki üdvéért, milyen időszakban, esetleg mely napon szolgáltassanak a templomban misét. Ebből az alapítványból a kántor is részesedett, például 19o9-ben 4,56 korona erejéig.
1924-ben tették lehetővé a feltételek azt, hogy Csernok János bíboros, hercegprímás esztergomi érsek a lelkészséget önálló és teljes jogú plébániai rangra emelte. Dr Toma Imrét nevezték ki plébánosnak.
A község még 1923. június l2-én keltezett szerződésben lelkészlakás céljára megvásárolta a Papneveldétől a mai Kossuth Lajos utcában a korábbi gazdatiszti lakást, – amelyben akkor Markovics Gyula lakott, -/ 4. kép/.
3 millió korona vételárért, de nem a község fizette azt ki. Ugyanis az Esztergom Vidéki Kőszénbánya Rt. bérelte a község téglaházát /ahol a téglagyártás történt a Peres-völgyben a nagy állatitató-kút környéke/ az összes tartozékával együtt. 1922-ben az Rt. bérleti szerződése lejárt, de nem tudta azt a szerződés szerint / jó karban / visszaadni, mert 1919-ben elpusztult. Ezért a község kártérítési igénnyel lépett fel az Rt. felé, amely annak kielégítése címén a község helyett az említett ingatlan árát kifizette a Papneveldének. A község vállalta, hogy az épületet a plébános igénye szerint – Toldy János vállalkozó terveit és a 286,365 korona kivitelezési költségvetést elfogadva – rendeltetésének megfelelően átalakíttatja és felújítja. A kivitelezési költséget az Esztergomi Szászvári Kőszénbánya Rt-nek eladott 37 katasztráli hold föld vételárából, valamint a forgalmi és kereseti adó bevételéből fedezi. Vállalta az épület és tartozékainak fenntartását, a villany bevezetését és az egész épület világítási költségének viselését, az iroda és szoba bebútorozását, és hozzájárult a plébános javadalmazásához évi 4ooo koronával.
Ugyanebben az évben fejezte be az altárói lakótelepen a bánya a r.k. templom felépítését, amelyet Csernok János bíboros-hercegprímás Szt. Borbála pártfogása alá helyezett.
Az üveggyárival együtt a 7o6 lelket számláló Szent Borbála egyház a tokodi plébánia leányegyháza lett. Működésére a MÁK. Rt. Dr. Toma Imre plébánossal 1924. szeptember 9.-én szerződést kötött. Az egyházi szolgáltatások ellátásáért a MÁK. Rt. az eddig is kiutalt l00 mázsa szén, 4oo korona járandóság, 48o korona hitoktatási és fuvardíj folyósítását megerősíti és a káplántartás költségeihez 25 mázsa búzával hozzájárul. Az említett év szeptember l—én már érkezett is a káplán Keresztes János Tokodra, aki az altárói templomban és az üveggyári iskola egy osztályában vasár- és ünnepnapokon misézett.
1928-ban leszerelték a tokodi templom harangjait / 5. kép/, újakat öntettek Slezák László harangöntővel. A három vaskoronás ércharangot az „A” hangú „Krisztus király” 44o kg-os nagyharangot, a „C” hangú „Patrona hungáriae” 28o kg.os, és az „E” hangú „Szent József” 15o kg. súlyú harangot június 3-án szentelték fel. / 6. kép / A harangok összköltsége 5781 pengő, amelyet adományokból fedeztek. A Szent József harangra özv. Vígh Istvánné szül. Pap Erzsébet 818 pengőt adományozott, a Krisztus király harangra Toma Imre 2ooo pengőt , a két bányatársaság együtt 5oo pengőt , és lo-5o pengőt adományozott még 97 tokodi lakos. 1933-ban altárón 348 a hívek száma, a befizetett egyházi adó 554 pengő, üveggyárban a lakótelepen 2o5 róm. katolikus él, az egyházi adó 3oo pengő.
A tokodi Szent Márton egyházközség két testületet működtetett: egyházközségi képviselő testületet, és egyházközségi tanácsot , tudjuk meg a két testület 193o – 1946-ig vezetett jegyzőkönyveiből. Mind a két testület egyházi elnöke Dr. Toma Imre, a világi pedig Bellus Béla községi jegyző. A tanácsot az egyházközségi képviselő testület saját tagjai közül választja. Mind a kettő negyedévenként ülésezik és egy-két kivétellel ugyanazon témákat tárgyalják.
Lapozzunk most bele a jegyzőkönyvekbe, lássuk kik a tagjai és miről tárgyalnak.
193o november 2-án egyházközségi képviselőnek választják az alábbi személyeket: Foltin János, Bellus Béla, Henrich Henrich, Peisz Lajos , Osztás Imre, Bendessy Béla, Újvári István, Steiner György, Dankó Mihály, Meitner Lajos, ifj. Pánczél Sándor, Papp Lajos, ifj.Papp József, Grósz Ferenc, vitéz Pánczél Lajos, Robotka János, Farkas János, Pánczél Károly, Molnár Péter, Muzslai János, Seres Ferenc, Rankl Márton, Dobler András, Csapka Márton, Spechtenhauer Ferenc, Süveges Sándor, Trenger István, id. Pánczél Sándor, Mrojesek János, Süveges József. Jegyzőnek Steiner Györgyöt, pénztárosnak Meitner Lajost.
November 3o-án az egyházközségi tanács tagjaiul választják: Bellus Béla, Grósz Ferenc, Heinrich Heinrich, Meitner Lajos, Osztás Imre, Papp Lajos, id. Pánczél Sándor, Peisz Lajos, vitéz Pánczél Lajos, Steiner Gyögy, Süveges Sándor, December 8-án az egyháztanács pénztári ellenőrré ifj. Pánczél Sándort, iskola gondnokká Papp Lajost /volt bíró/, temető gondnokká Pánczél Lajost választja.
1931-ben tekintettel a nehéz gazdasági helyzetre elhalasztják az új orgona beszerzését. Az elöljáróságnak az volt a szokása, hogy üléseit vasárnap a nagymise idején tartotta, az egyháztanács kérésére ezt a gyakorlatot megszüntette. Ebben az évben az üveggyári és a Szent Imre telepi egyházközség egyesült. Március 12-én tartották az egyháztanács választását, amelynek eredménye: Világi elnök Eggenhofer Jenő gyárigazgató, Ügyvezető elnök és jegyző Szoleczky Sándor igazgató tanító, Pénztáros Missura Ferenc üveggyári pénztáros. Tagjai Eggenhofer Jenőné, Valentin Ferenc, Penkala Ferenc, Podhora József, Dumasiczky Jenő, Randl István, Bordás István, Lajos Lajos és Robotka László.
- március l-én az egyháztanács kimondja költségvetés készítésének szükségességét, mert az egyháznak nem áll módjában támogatni az egyházközséget. Az espereskerületi tanácsba ifj. Pánczél Sándort jelölték. Schmidt Sándort a Salgó bánya Rt. Főtanácsosát a Szent Márton egyházközség világi díszelnökévé választotta.
1934-ben befejeződött a templom festése és restaurálása. A restaurálás költségét a „ kegyúr „ vállalta, a belsőt Dr. Toma Imre, A palatető kijavítása községi hozzájárulással történt. Dr Toma Imre felhívja a Tanács tagjait, rajtuk keresztül a híveket, hogy a templomban a jobboldali padokban a férfiak, a baloldaliakban a nők üljenek, mert a sekrestyében csak a hivatalos embereknek van helye. A gazdák ne resteljenek a templom hajójában a padokban ülni- mondotta – hanem cselekedjenek az egyház előírása szerint.
1947-ben Tokodon mind a három egyházközségben választásokat tartottak. A Szent Márton egyházközségben augusztus lo—én választották meg a képviselő testületet, amelynek tagjai: Blank János, Kovács Vendel, Pap Lajos, Rados Sándor, Remete Ferenc, Süveges József. Pánczél Sándor, Földesi János, Méhes Lajos, Pánczél István, Zsolozsmás Rezső, Süveges János, Juhász Péter, Pap Antal, Pánczél Lajos, Robotka Ferenc, Dr. Bukovszky László, Kolbert János, Pap József, Pánczél Rezső, Seres Ferenc, Mécs István.
A testület szeptember 12-én tartotta alakuló ülését, azon elhangzott, hogy annak hivatalos tagjai: Dr. Gianits József plébános, Győrszegi József káplán, Dankó Mihály iskolaigazgató, Újvári István kántortanító, és Seres Sándor, Mécs Istvánné az iskola tantestület küldöttei. A testület egyházi elnöke Dr. Gianits József plébános, világi elnöke Mécs István főjegyző, alelnöke Kolbert János, titkára Seres Séndor, pénztárosa Kovács Vendel. Saját tagjaik sorából megválasztották a 13 tagú egyháztanácsot. Az espereskerületi tanács tagjává pedig Dr. Bukovszy Lászlót.
A Szent Imre Telepet a Bíboros Főpásztor Altáróhoz csatolta, 1947. augusztus 17-én így az egyházközségi képviselő testületi választással létre jött a Tokod-Üveggyári egyházközség. Egyházi elnöke Dr. Gianits József tanácsos plébános, Világi elnöke Mihalovits Tibor üveggyári igazgató, alelnök Szoleczki Sándor igazgató tanító, Jegyző Balvin Róza, Pénztáros ifj. Kinczel János, Gondnok Stuller Ádám. Ők hivatalból tagjai az – egyháztanácsnak, tagjaiul választották meg még Rankl Mihály, Kuber Rezső, Fischer Antal, id. Kellner Rezső képviselő-testületi tagokat.
Ugyancsak augusztus 17.-én tartotta választási űlését sz Ebszőnybányai Szent István egyházközség. Tagjai: Bónis János, Csobán Jenő, Fux János, Góra András, Kaszab János, Mohácsi Gyula, Papp Mihály, Siák Mihály, Sima József, Szénási István, Tihanyi Ferenc, Végh Gusztáv. Egyházi elnöke Dr. Gianits József tanácsos plébános. Szeptember 2l-én tartotta az alkuló ülését, amelyen megválasztották Világi Elnöknek Reviczky Ferenc bányamérnököt, Jegyzővé Vezér Ferencet, Pénztárossá Csipke Lajost, Gondnokká Kaszab Jánost. Tervbe vették az ülésen kápolna építését, harmónium ás kis méretű oltár és kis harang beszerzését.
1948-ban a Szent Márton egyházközség Slezák László budapesti harangöntő mesternél megrendelt egy „ C„ hangú 25o kg-os harangot, amelyet a mester csak úgy tudott elkészíteni, hogy kérésére a háború során elrekvirált tokodi harang pótlására az ipari fémek miniszteri biztosa a harangöntő mesterek rendelkezésére bocsájtott 25o kg harangbronzot. 1949. április 9-én érkezett meg az új harang, mert március 27-ig ki volt állítva a mezőgazdasági kíállításon. 195o-ben az ebszőnybányai, és az üveggyári Egyházközség beolvadt a tokodi Szent Márton Egyházközségbe.
A templomot felépítése óta többször javították, felújították, berendezési tárgyait szaporították. Például 1958-ban 22 karátos arannyal aranyozták újra, és felújították a képeket is. E munkálatok kivitelezője Faluhegyi Konrád templomfestő- aranyozó budapesti restaurátor volt. Ezt megelőzően 1951-ben keresztelő kutat rendeltek meg, amelyet Polhammer József süttői kőfaragó mester készítette el, rézfedelét pedig Hodina Mihály ötvös 1952 húsvétjára / 8. kép /.
195l-ben döntöttek arról, hogy a keresztelő kút fölé kétalakos szobrot készíttetnek. Meg is rendelték s azt, Páldi-Kiss József szobrászművész hársfából el is készítette. A talapzatát pedig Scheer Kálmán szobrász. Ezeket a munkákat Dr. Gianits József plébános felkérésére a Központi Egyházművészeti Hivatal igazgatója Dr. Molnár Ernő koordinálta, aki a szobrok elkészülte után 1953-ban ezt a véleményt írta. „ A szobrok összhatása szép, harmonikus és művészi. Ezek a tulajdonságok a két szobrot egységes kompozícióvá formálják.” Azokat átvételre ajánlotta. 1954-ben állványzaton kerültek a helyükre Szent János és Szent Antal szobrai. A költségek (8.2oo ft.) felét a hívek adománya, másik felét a templom pénztára fedezte. A templomról az érdeklődők olvashatnak a Seres testvérek Tokod története című könyvben és Kardos Mihály plébános úr írásiban a Kopogtató című helyi újságban.
Az 1945 évi földreformot megelőzően a Szent Márton egyházközség 72 katasztrális hold 148o négyszögöl föld tulajdonosa. A földreform során ebből a területből 22 kh. 544 n. ölet juttattak a földigénylőknek.195o-ben 34 kh. 1o13 n,öl van tulajdonában. Ebből a plébános javadalma 16 kh. 1375 n.öl, a kántoré 8 kh. 1951- ben Dr. Gianits József plébános javadalma 1165 n.öl, Zimonyi István kápláné 872 n.öl, Gianits János harangozóé 1126 n.öl. A többi állami tulajdonba került.
196l-ben az Egyházközség bevétele 38.239 ft. ebből a karitász bevétele 896 ft. A templom bevétele 562l ft. Kiadása 131 ft. Ugyanebben az évben a kántori teendőket vasár- és ünnep napokon Kisházi Mihály végzi, hétköznap pedig Gianits János orgonál.
1961-ben a Kossuth Lajos utcai plébániát, benne a lelkészi lakást a község igénybe vette, cserébe adta a Szabadság utca l sz. alatti pedagógus szolgálati, (korábban kántor) lakást, amely földszintes épület, később l98o-as években bővítették emelet ráépítéssel. / 9. kép-/ Ez a plébánia most is áll, sajnos üresen, ugyanis 2ooo-től Kardos Mihály Tokod és Tát plébánosa, és ő Táton lakik.
Bár Tokod 1181-től a katolikus egyház birtoka volt, de ez nem jelenti azt, hogy ne éltek volna itt más vallásúak. Magyarországon is teret nyert a reformáció és következtében a protestáns vallások. 17o1-ben Tokod 11o lakosa között 2o más vallású. Voltak olyan időszakok is – 1755, 1783 – amikor minden lakosa katolikus volt. A 19. század derekától, a szénbányászat fejlődése, majd az üveggyártás kezdete következtében a más vidékekről Tokodra települtek közt más felekezetűek is voltak, úgy mint reformátusok, Ágoston rendiek, unitáriusok, izraeliták. 19oo-ban a 3o84 lakosság közül római katolikus 2953, görög katolikus 6, Ágoston rendi 12, evangélikus és református 61, izraelita 5l , egyéb vallású 1 személy. 1938-ban az 5o45 fős lakosságban római katolikus volt 4784, görög katolikus 6, Ágoston rendi 68, református 182, unitárius 2, izraelita 3.
A tokodi reformátusok korábban az esztergomi, majd 1939-től a Dorog központú Dorog-vidéki Református Egyházközséghez tartoznak. Lelkészük 19o1-től Pungur Béla dorogi lakos, aki Dorogon, Táton,Tokodaltárón, Piliscséven, Leányváron és Tokodon meghatározott időben tart Istentiszteletet /1O. kép /, Tokodon a baptista imaházban. Igen, baptisták is éltek és élnek Tokodon, ahol 9 fővel 1922-ben megalakították a Baptista Gyülekezetet és 1949-ben a porhegyen /ma a Zrinyi utca/ imaházat építettek / 11. kép /, akkori lelkészük a tokodi teológiát végzett ifj. Soós Sándor volt, 2oo4-től pedig Vas Ferenc csetényi lakos.
A II. világháború kitörésétől annak végéig Tokodon telepedett le 213 fő menekült. közülük a faluban 42, üveggyárban 15, Ebszőnybányán 43, Altárón 113 személy talált otthonra. A felvidékről például huszonegyen azért jöttek át Magyarországra, mert a Szudéta vidékre akarták őket áttelepíteni. Így került a faluba pl. Léváról Randik Aranka tanítónő, Párkányból Vörös Jánosné tanítónö, Ebedről Estéli János bányász feleségével együtt.
Czirják Károly Erdélyből menekült és telepedett le az altárói lakótelepen s mivel református lelkész volt átvállalta Dorogtól a tokodi gyülekezetrészt, Ebszőnybányán és Annavölgyön is ő tartotta az Istentiszteleteket és tanította a hittant / 12. kép/. Mindezeket az iskolákban. Tokodon 1946-ban a plébános, mint az iskolaszék elnöke nem engedte a református gyermekek hitoktatását az iskolában. Később már nem volt akadálya. Ugyancsak ebben az évben a presbitérium tagjai voltak Tokodról: Bajcsy Zsigmond, Tolnay László, Medgyesi Gergely, Kerekes József. 196o-ban Czirják Károly 732 reformátusnak volt a lelkipásztora. Nyugdíjba menetele után költözött el Tokodról.
Izraeliták a honfoglalást követően éltek a Kárpád-medencében. Voltak a királyok közt, akik kiutasították vagy be se engedték őket, voltak akik engedték letelepedésüket. Magyarországon például IV. Béla 1251-ben befogadta őket és szabadságot adott nekik. 1867-ben a XVIII. Törvénycikkben az Országgyűlés polgárjogilag egyenlővé tette őket a nem zsidó polgárokkal. Arra nem találtam adatot, hogy Tokodra mikor kerültek izraeliták, de arra igen, hogy a 19. század első harmadában éltek itt. Pl. Egy Schlesinger Salamon nevű 23 éves izraelita tokodi bányászt, aki Csehországból érkezett, az akkori dorogi plébános 1834-ben megkeresztelte s a keresztségben az Antal nevet kapta. Az említett század végén és a 2o. elején már több zsidó kézműves és kereskedő élt a községben. 1919-ben kiűzték őket a falból. Sírjaik a Kis-kápolna dűlői temetőben (Öreg-Temető) elkülönülten vannak, sajnos a 2o. század második felében vandál módon tönkretették síremlékeiket ismeretlen személyek.
A 2o. század első évtizedeiben 42 egyesület alakult Tokodon, részben világi, részben egyházi egyesületek. Néhány az utóbbiak közül.
Elsőként alakult meg 1912-ben a Katolikus Népszövetség, Céljai: „az iskolakötelezettségnek eleget tett ifjúság és a felnőttek szellemi, társadalmi, anyagi érdekeink előmozdítása, a vallásos erkölcsös szellem, a közművelődés és az összetartozás fejlesztése.” Tagjai 24 év feletti katolikus személyek lehettek. Tokodon Kégly György Sándor volt az elnöke, jegyzője pedig Hajabács Ferenc tanító.
1924 decemberében tartotta első ülését a Szeplőtelen fogantatásról nevezett és boldog Teréz pártfogása alatt álló Mária Kongregáció. Ez az egyesület azoknak az iskolából kikerült leányoknak a csoportja, akik hivatást éreztek arra, hogy Szűz Mária gyermekei legyenek – írta a jegyzőkönyvükben Dobis Mária az egyesület jegyzője. Az egyesület mindenkori elnöke Dr. Toma Imre plébános volt. A Kongregációnak 1924-1939 végéig 125 tagja volt. Például Barchó Borbála, Muzslai Erzsébet, Nesztmann Mária, Soós Mária, Kerekes Ilona, Lukácsi Ilona, Slivenszki Eszter, Szél Mária, Kaptás Mária, Flórián Erzsébet…
Az 192o-as évek derekán alakították meg az Oltár Egyesületet, amelynek komoly szabályzata volt, és tagjai lehettek mindazok a hívek, akik az oltáriszentségről szóló tanításban részesültek, hogy mennyien voltak azt az alábbi fénykép tanúsítja. A csoport közepén lévő zászló felirata: „Tokodi Oltáregyesület, Jöjjetek!”
1936-ban alakult a Katolikus Legényegylet, működési helye a Deák Ferenc utcai községháza tanácskozó terme volt. Az iparoslegényeket, az ifjú munkásokat fogta össze.
A tokodiak életéhez hozzátartozik a búcsú, amely egy évben egyszer a község és a templom védőszentje Szent Márton napján van. Ez a „templombúcsú”, ez az elnevezés onnan ered, hogy az egyház ezen a napon az illető templomban megjelenőknek és az ott szentséghez járulóknak búcsút szokott engedélyezni. A”búcsú” szó török eredetű, jelentése engedély, bűnbocsánat, búcsúvétel… átvitt értelemben sokadalom, tartalma pedig a már megbocsátott bűn után visszamaradó ideigvaló töredelem szentségén kívül, melyet az egyházak arra feljogosító képviselője engedélyez – nem jelenti bocsánatát, azt mindig feltételezi, csakis a bűn után járó büntetés eltörlését eszközli, de csak az ideigvaló büntetésekét, soha sem az örök büntetést. A búcsú kizárólag a latin egyházban alakult ki a 6. és 1o. század között.
Búcsú elnyerése végett a r. katolikusok zarándoklaton is részt vettek az elmúlt századokban, és részben teszik ezt ma is, a legközelebbi búcsújáró helyet keresik fel, a tokodiak a Bajóthoz tartozó Péliföldszentkereszt templomát.
Így emlékezett erről egy vele történt beszélgetésemben a tokodi Muzslai Jánosné, idézem: „Minden év május első vasárnapján prosecióba mentek Szentkeresztre a környező települések r. katolikus híveik, köztük mi tokodiak is. Mindig a tokodi proseció volt a legnagyobb. A templomtól indultunk, egyházi lobogókkal rendezetten, és mentünk a pincékig. Ott mindenki a maga, vagy rokona – ismerőse pincéjénél lapakolta az élelmet. Megpihentünk és a hegyen – erdőn keresztül haladtunk a „Pesti kereszt”- ig, ugyanis ott volt a találkozó. Ott rendezetten sorba álltunk és énekelve, imádkozva mentünk a szentkereszti templom előtti keresztig, ahol beköszöntő énekeket énekeltünk, majd végigjártuk a Kálváriát, és részt vettünk az ünnepi szentmisén. Azután lementünk a lourdesi barlanghoz, ahol köszöntöttük Máriát. Befejezésül elköszönő éneket énekeltünk. Visszafelé, ugyancsak a „Pesti kereszt”-ig mentünk , ott a lobogók, zászlók vivői összetekerték azokat, és átmenve a hegyen a pincéknél ismét pihenőt tartottunk, majd – általában délután 4-5 órakor – a bajnai és a tokodi út találkozásánál gyülekeztünk és rendezett sorokban mentünk haza a templomig. A káplán jött velünk a zarándoklatra.”
Római katolikus lelkészek voltak Tokodon:
Molnár Márton 1698 –
Rozánszky Gábor 1711 –
Strocker Márton 1717 –
Takács Marcell l919 – 1924
Dr. Toma Imre l924 – 1946
Zentai Imre 1946
Dr. Gianits József 1946 –
Behinszky Béla 1958 –
Mohácsy Gyula l959 – 1961
Csurgai Jenő l961 –
Varga Miklós Péter 1985 – 2ooo
Kardos Mihály 2ooo –
A templomon kívüli egyházi épületekről és tárgyakról.
Sem az 17o1 évi, sem az 1755-ben készült egyházlátogatási jegyzőkönyv nem utal Tokodon kápolnára. Az 1755 éviből tudjuk, hogy a templom mellékoltárán Szent Rozáliát ábrázoló festmény van. Rátaláltam a tokodi plébánia iratai közt egy 1757. július 5-én Tokodon keltezett iratra amelyben a bíró és az esküdtek leírják, hogy Tokod határában Esztergom felé a falu végén „régi eleinktől” Szent Rókus és Szent Sebestyén tiszteletére épített „romos” Szent Rozália kápolnát Andrenovics Ignác Leopold Stefanus lelkipásztor engedélyével kőből felépítették, tetejét zsindellyel fedték, és a kápolnának utódaikkal együtt gondját viselik. Kötelezik utódaikat arra, hogy minden évben négy alkalommal – Szent Vitus, Szent Rókus, Szent Rozália, Szent János napján – szent misét szolgáltassanak, illetve szolgáltatnak. Az említett irat azt is tartalmazza, hogy a Szőlő-hegyen a plébános engedélyével egy „szent keresztet” csináltattak és annak is gondját viselik. Mindezeket megerősítik aláírásukkal és a község pecsétjével Csipke György törvénybíró és Kovács Máté, Pap András, Süveges János , Vígh György esküdtek. A leírtak arra engednek következtetni, hogy a Szent Rozália kápolna már 1755-ben sőt előtte is megvolt. /Véleményem szerint azért mert azt – mint sok más kápolnát – általában nagy járványok végén hálából építtethette valaki. Az 16oo-as évek utolsó negyede, az 17oo- as évek bővelkedtek a pestis járványokban. Például 171o-ben a pestis következtében egész falvak pusztultak ki az országban, 1711-ben Tokodon is pusztított, megyénkben még a következő évben is./ Az 1783 évi vizitációs jegyzőkönyv egy kápolnát említ, amely „Esztergom felé van a falun kívül egy dombon minden ellátmány nélkül. 1812-ben arról tudósít a jegyzőkönyv, hogy „Kápolna Szent Rozália tiszteletére a faluhoz közel van.” 24 év múltán – 1836-ban – készült vizitációs jegyzőkönyv azt tükrözi, hogy az Esztergomba vezető útnál egy dombocskán kápolna van, az építési ideje ismeretlen, és évente négyszer oda körmenet vonul. 1o év múlva már úgy említik, hogy „régi”. Tehát l846-ban is meg van még a Szent Rozália kápolna. Viszont a következő évtizedekben tönkre mehetett és a helyén, vagy romjain az 1933 évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint „ a Robotka család” kápolnát emeltetett, elnevezése Szentháromság kápolna”. Ma is így nevezi a lakosság a 2oo3-ban felújított kápolnát.
A benne talált két gyönyörű keretbe foglalt festmény is fel van újítva, de nem került vissza a kápolnába. Még annyit erről a kápolnáról, hogy a tetőzetén két kereszt van, egy latin vagy Krisztus kereszt és egy kettős kereszt. Az előbbi Krisztusnak és az Ő szenvedésének, halál feletti győzelmének a szimbóluma. Nagy Konstantin által államvallássá tett kereszténység jele. A kettős kereszt, amelyet apostoli, vagy lotharingiai keresztnek is neveznek az egyházi tekintély emblémája. Eredetileg a pátriárkákat, majd a püspököket illette meg. III. Béla / 1172 – 1196 / pénzein fordult elő először hazánkban. IV. Béla /1235 – 127o / pecsétjein pajzsra emelte s az ezüst kettőskereszt a magyar királyi pecsétek címerévé vált, a magyar köztársasági címernek is alkotóeleme maradt. Az Árpád-ház címereit az Anjouk a rokonság kifejezése miatt már a középkorban felvették. I.”jó” René utódai megszilárdították hatalmukat Lotharingiában s jelvényül a kettős keresztet használták hercegségükben, és hamarosan közismertté vált a hercegségek határain túl is. Innen a „lotharingiai” elnevezés. /Jelképtár. Helikon kiadó é.n. Uj magyar címertan Maecenasz kiadó 1993./
Tokodon volt egy Szent Anna kis kápolna – benne egy névadóját ábrázoló kép – a Kiskápona dűlőben a Széchenyi István utca 6o számú ház mellett. Építési ideje ismeretlen. A Kovács család gondozta az 196o as években történt elbontásáig. Szent Anna napján tartottak benne szertartást. Volt még három olyan kis kápolna is, amelyeket magán emberek építettek saját udvarukban, földjükön a plébános kérésére. Azokat az Úrnapi körmenet alkalmával használták. Ilyen volt Tokmány János udvarában a Béke utcában, id. Pánczél Mihály udvarában a Széchenyi István utcában és Pap Ferenc /vörös/ földjén – ahol most fiai lakóháza van – a Kossuth Lajos utcában. Ezek a kápolnák az utcafronton voltak, könnyen megközelíthető helyen.
A három település – Tát, Tokod, Mogyorósbánya – határán lévő „Orbán kápolnát „ 1992-ben újították fel a tátiak és azóta minden évben Orbán napon az ott tartott szentmisén együttesen vesz részt a három község lakossága. A mise celebrálásában évenként váltják egymást az említett települések plébánosai.
A 2o-as és azt követő években az üveggyári lakótelepen a régi iskolában volt a hívek által létrehozott Jézus Szentséges Szíve tiszteletére szentelt mellékkápolna, amely 1928-ban sz ordinátustól elismerésben részesült. Ott tartották a szentmisét. 1972-ben imaház épült a hívek kérésére.
Az emlékezet mellett az egyházlátogatási jegyzőkönyvek is említést tesznek fa és kőkeresztről. A falu végén 1846-ban márvány kereszt volt. A Kerekdomb tetjén is volt egy kőkereszt, amelyet a terület beépítése miatt a temetőben állítottak fel. A régi plébánia területén kettő volt. Az egyiket 1832-ben A falu közössége, a másikat 1886-ban Szabó Ferenc családja emelte. 1928-ban mindkettőt felújították. Az Erzsébet aknán volt egy Szent Borbála szobor, amely évekig a jelenlegi plébánia kertjében várta elhelyezését, végül szép talapzatra került az öreg iskola és a templom között. Mellette a kőlapokra irt a bányában elhunyt tokodi bányászok nevei olvashatók.
Az emlékezet szerint a Sárisáp irányában vezető út mellet két szentkép volt elhelyezve. Az egyik a falumalom közelében az út menti mezsgyén, azt Vigh Istvánné született Pap Erzsébet gondozta. A másik pedig a „Sorfűzfánál”, a már néhány évtizede kivágott hatalmas fa törzsén.
A Körtvélyesi völgyben Vakán Sándor pincéje mellet egy szép Szűz Mária kép van egy kőoszlopon elhelyezve, amelyet Vakán Sándor újított fel és gondozott feleségével együtt.
Kedves olvasók!
Mindezekhez a magam részéről még annyit teszek végül hozzá, hogy őrizzük tovább tárgyi és szellemi emlékeinket, értékeinket, sőt gyarapítsuk azokat. Ne hagyjuk kiürülni templomainkat, vegyük le a polcról a bibliánkat, olvassuk, és kövessük a benne írott Örömhírt, mert az nekünk is és minden kor embereinek szól, éljünk az abban foglaltak szerint, és akkor nem lesz köztünk emberek közt harag, gyűlölet, ellenségeskedés, háború, hanem Jézus békessége, amelyet Tőle örököltünk, és az Isten mindent legyőző szeretete tölti be szívünket és elménket. Szeressük egymást, mindenkit olyannak, amilyen. Szeressük az ÉLETET, mert az a legnagyobb értékünk ezen a földön és leljük meg benne az örömöt, a szépet és a jót.
Soós Rezsőné Bagosi Éva