A volt jobbágyok 1893 májusában Gazdaközösséget hoztak létre. Kimondták az alakuló ülésükön, hogy céljuk a gazdák gazdasági érdekeinek megóvása és óhajainak társadalmi úton leendő megvalósítása, és dönteni a vitás kérdésekben. Közfelkiáltással a az egyesület elnökéül Pánczél Lajost, jegyzőül Vass Albertet, pénztárnoknak Enczer Jánost választották, tagjaiúl pedig öreg Robotka Jánost, Öreg Robotka Istvánt, Pánczél Istvánt, Vég Istvánt, Pap Ferencet, Csipke Ferencet, Vég Lőrincet, Tillmann Mátét, Pap Sándort, Pap Jánost, felvégi Robotka Ferencet. 1896-ban a képviselő testület kimondja, hogy a volt telkes jobbágyok legelője a gazdaközösséget illeti meg. Két évvel később a gazdaközösség tavaszi közgyűlésén jóváhagyta a Szervezeti Szabályzatát , amely rögzíti a közgyűlés hatáskörét, az egy évre választott birtokossági tanács összetételét és hatáskörét, valamint tartalmazza közös ingatlan tulajdonukat, amely 4o6 kh. 1462 n.öl. 1922-től kezdve az esztergomi papneveldével többször tárgyaltak földvételről, de teljes eredményt csak 1934-ben értek el, amikor 256 gazda 898 magyar hold földet vásárolt meg tőlük. 1923-ban volt hegybíró Tokodon, mert egy jegyzőkönyvben olvasható, hogy részére az ebszőnyi állomásnál lévő földet jelölték ki. 1925-ben a gazdaközösség az 1138/25 hrsz-ú területet szeszfőzde létesítésére Oszvald János tokodi lakosnak eladta. A Kereszt-dombi területből l6 n.ölt Szabó Jánosnak adott el jégverem létesítésére 1926-ban. Ebben az évben a gazdaközösség kőbányáját Füzék Károly használta, majd a Káposztásmegyeri mész, homok, téglagyár és mészégető RT.-nek adta használatba a közösség.

1927 májusában a gazdaközösség Legeltetési Társulatot hozott létre 13o taggal. A tagosítás után nem osztották fel a volt telkes jobbágyok a legelőt hanem változatlanul közösen használták. A társulat Legelő Rendtartásban szabályozta a használatot. Érdemes kicsit beletekinteni. „A legelőre 6oo állatnál többet nem szabad kihajtani, a Gyertyánosban disznót, a Somos oldalban kecskét lehet legeltetni, a legelőkön elszórt „lepényeket” el kell teregetni. Vályogvetésre és földkiemelésre a közös legelőnek a Papréten elterülő 2 kh. része használható. A gyomokat és a káros növényeket ki kell irtani és megsemmisíteni.

1927 tavaszán rendkívüli közgyűlésen döntenek új bikaistálló és pásztorház építtetéséről olyan formában, hogy egy fedél alatt legyen 2 egyszobás pásztor lakás, egy bikaistálló és egy zabkamra. A tervet uhrini Kovács József azonnal el is készítette. Ez az épület ma is fennáll az Arany János utca l2 szám alatt de napjainkban magántulajdonban van. A legeltetési társulat gondoskodott többek között a kezelésében lévő földek, legelők, az azokhoz tartozó utak, hidak, kutak, épületek kezeléséről, fenntartásáról, tűzbiztosításáról, az adók rendezéséről.

1935-ben a választmány elnöke Robotka Péter volt, Gazda: Grósz Ferenc, Pénztáros: Stefán József. Tagjai: Pap Lajos, Molnár Péter, Robotka Máté, Pánczél Sándor, ifj. Süveges József, közi Robotka Ferenc, csipke Pap János, Robotka Lajos.

1936 január 1-től 5o évre, vagyis 1985, december 31- ig évi 12o aranypengő bérleti díjért a társulat a közös legelőből 3 kh. 975 négyszögölet hoszonbérbe adott sportpálya céljára a Tokod üveggyári sportklubnak. A szerződést Papp Lajos a társulat elnöke és Eggenhofer Jenő a sportegyesület elnöke írták alá.

194o-ben a társulat közlegelőjén lévő vízmosások, és vízelvezető árkok rendezésére a magyar királyi földművelésügyi miniszter 22.3oo pengő államsegélyt engedélyezett. 1943-ban dóka Papp Antal volt az elnöke. A legelő pedig 568 kh. A legeltetési társulat hosszú ideig – még az 196o-as években is – létezett.

Tokod mezőgazdasági területe 1895-ben szántó, kert, rét, szőlő legelő, erdőművelési ágakból állt és 3oo kh. volt terméketlen terület. Legnagyobb a szántó terület 1533 kh. 1947-ben 52 holddal több. Vetettek búzát, rozsot, árpát, zabot, kukoricát, olajos megvakat, kölest, babot, burgonyát, kendert, lóherét, 1947-ben cukor és takarmányrépát és lent is. A tokodi gazdák állataikat úgyszólván csak éjszaka és télen tartották otthon. Napközben a legelőre hajtották és ott a pásztorok őrizték azokat. Tokodon egészen a 2o. század utolsó harmadáig őrizték a határt, az ottani terményeket is. Kutatásaim során rátaláltam néhányuk nevére és kiemelem őket a feledés homályából. 1848-ban pásztor volt Nemes János és József, 1854-ben Csordás Mihály, 1891-ben Kovács Elek, 19o3-ban az elöljáróság az ökrök őrzésére megválasztotta Horváth Mártont, tehénpásztornak Balázs Istvánt, a sertések őrzésére Slíz Fábiánt, a libanyáj mellé Farkas Istvánt, ők korábban is pászorok voltak. Csikósnak Kovács Ferencet. A pásztorok felfogadása minden év november 1 –én történt, véglegesítésük december végén, megbízatásuk egy évre szólt. A gazdák az állataikat azok természetes táplálékával etették, amelyek közé a fentebb felsoroltakon kivül termelték a lucernát, zabosbükkönyt, baltacimot, a nyúlszapukát is. Tartottak a községben 1895-ben 4o7 szarvasmarhát, 2o3 lovat, 2 szamarat, 69 kecskét, 398 sertést, 385 juhot, 3275 baromfit és 37 méhcsaládot. 1947-ben a szarvasmarha mennyisége nem változott, a baromfiaké ezerrel nőtt, a többi csökkent a ’97 évihez képest. 1943-ban még 15 kh.-on termeltek saját szükségletükre kendert. A törzskönyv tanúsága szerint ekkor 15o méhcsalád volt a községben, a méhek hozama családonként l5 kg. méz. 1938-ban 1oo kh.-on felüli birtokos 4 volt, 1947-ben 3, 2o és 5o kh. közötti földbirtokos ’38 ban 7 és ’47-ben 3. Egy és három kh. közötti birtokos ’38-ban 5o, ’48-ban 81. A gyümölcsfa állomány két év összevetésében növekedést mutat. Érdekes, hogy 1895-ben és 1935-ben is szilva /923 db./, őszibarack /819 /, körte /513 / volt a legtöbb, almából, cseresznyéből, kajszibarackból, szederfából, többszöröse volt 1935-ben, az említetteken kívül 25 alatti számban volt mogyoró, mandula, gesztenye, birs és naspolyafa is. 1942-ben 52 gazda létrehozta a Gazdakört. Ezekben a háborús éveken az országnak gondoskodnia kellett a katonaság, és a hátországi lakosság ellátásáról, és bevezette a beszolgáltatás intézményét, amely a háború után is fennmaradt és teljesíteni kellett l956-ig. A beszolgáltatást a föld termése alapján határozták meg és a kenyérgabonára, a szemestakarmányra, valamint olajos magvakra vonatkozott. Az 1945-ben végrehajtott földreform földhöz juttatta a kevés földdel rendelkezőket, a nincsteleneket , és a kisüzemi gazdálkodás jellemezte a mezőgazdaságot, 1946-tól pedig a beszolgáltatásnak a birtokban lévő szántóterület lett az alapja, és kiterjedt a burgonyára és az élő állatokra is a beszolgáltatási kötelezettség. A következő években tovább bővül a szálastakarmánnyal, tejjel, zsírral, tojással, baromfival és borral. Az említett évben például Tokodnak 8364 db. baromfit kellett beszolgáltatni. A nem teljesítések bírságot vontak maguk után, de volt ennél drasztikusabb büntetés is például a nyilvános megszégyenítés, meg a teljes termés elkobzása /a padlás leseprése/. Ugyanebben az esztendőben a 64oo lakosból 7oo személyt minősített az elöljáróság önellátónak, 15oo-at ellátatlannak. A lakosság többi része pedig – a bányák és az üveggyár dolgozói és családtagjaik – központi ellátásban részesültek. A közellátási minisztérium júliusban kiutalt az Üveggyár RT-nek 232 liter ecetet, augusztusban 52o kg. zsírt. A nehéz testi munkás fejadagja l hónapra 6o dkg. A könnyütesti munkásé 4o, a családtagé 2o dkg. A községben mindössze 4 magánvágási engedélyt adtak ki. A hazatérő ellátatlan hadifoglyok díjtalanul kapták az élelmiszer jegyeket.

A Magyar Általános Szénbányák /MÁK/ tokodi szénbányáiban összesen 721 földalatti, 283 külszíni, 47 szellemi dolgozó volt. Családtag 2o28 fő. Az Alispán 1946 december elején tájékoztatta az elöljáróságot, hogy az államosítás után is biztosított marad központi ellátásuk A fegyverszüneti egyezmény alapján 1946-ban a közellátási miniszter orosz sertésjóvátételre szállítandó sertések beszolgáltatását rendelte el. E célra Tokodnak lo db. Sertést kellett beadnia. 1948 – 49-től a beszolgáltatást a földadóhoz igazították, de a birtoknagyság megállapítása változott úgy is hogy kuláknak minősült-e az illető, vagy nem. Mert ha igen, akkor a szántóföldi termelésre alkalmatlan birtokrészeket is beszámították. A kuláknak minősített gazdákat a kormányzat különféle intézkedésekkel gátolta. Ilyen volt például a mezőgazdasági járulék, velük nem kötöttek termelési szerződéseket, viszont kötelezték bizonytalan hozamú növények termelésére. Traktor és cséplőgépével kötelező munkák elvégzését írták elő számukra. Szabályozták a föld adás-vételét, ugyanakkor módot atdak arra, hogy a kulák felajánlja földjét az államnak. Több évtized elteltével mondta el egy hajdani gazda fia, hogy „bizony leseperték a padlást is, nem törődve a gyermekekkel sem. Éppen búcsú követezett az egyik évben s az asztalra nem került semmi. 1949-ben terménybeszolgáltatást illetően a 78-as Papp Jánost, Juhász Jánost, Randl Istvánt, Pánczél Lászlót, Simon Istvánt, Vígh Pétert, György Józsefnét, Kátai Józsefet, Csicsmann Kálmánt és Robotka Jánost minősítette a legjobb gazdának az elöljáróság. Ebben az évben 3.551 kh. volt a község területe, a népszámlálás adatai szerint 7.o67 a lakossága,. és 429-en rendelkeztek gazdasággal.

1948-ban szovjet útmutatás alapján elkezdődött Magyarországon a termelőszövetkezetek szervezése. 1955-ben végül megalakult Tokodon is a termelőszövetkezet Fekete Gyémánt néven, 169 kh, 1o3 n.öl szántó és rét valamint 1 kh. 66 n.öl szőlő művelési ágú földterületen Juhász Ferenc Tsz. Elnök vezetésével. A gazdasági év végéig a beszolgáltatási kötelezettsége terményből 13.483kg. 1169 kg. hús, 2434 liter tej, 2 szarvasmarha, 4 sertés, valamint 117 liter bor. Rövid életű volt, 1956 végén feloszlott. 1959-ben 121 fővel létrehozták az Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet, amely vörös Papp Ferenc vezetésével kezdte meg működését. 2ooo-ben kiadott Tokod című könyvemben írtam működéséről. Most csak annyit említek, hogy 1964-ben a Tsz. árbevétele l6,9 millió forint volt. 1989-ben pedig 463.4 millió. Az 199o-es években működését felszámolási eljárás során megszüntették. A föld ismét magántulajdonba került.

Soós Rezsőné