A régi szőlő nem úgy nézett ki, mint a mostani, írja Nóber Imre. „Más volt az alakja, fürtje. Hatalmas szálfák törzsére kúszott fel csavarodó száraival és kapaszkodó kacsaival. Az ember hamarosan felfedezte kellemes ízét”. Majd pedig levének tüzét, amely későbbi termesztése során elsődlegessé vált. A nedű neve: bor. Hazánkban a szőlő meghonosítását a rómaiaknak köszönhetjük. A 11. században már országszerte ismertté vált a szőlőművelés és ebből a századból származik az első „Bor„ személynév, a tihanyi bencések egyik vincellérének / szőlőmunkás/ ezt a nevet adták 1211-ben. A 14-15. században már a magyar bor európai hírűvé válik. Oláh Molós / humanista tudós / „Hungária„ című munkájában 1526-ban ezt írja „Magyarországon…bor bőségben van, nemes, édes, savanyú…erős, könnyed és közepes erejű…több a fehér, mint a vörös…”

Tokod határa a gabona termelésre nem igazán volt alkalmas, annál inkább jól érezte magát a dombok lankáin és homokos területén a szőlő. Ugyanez a megállapítás vonatkozik a hajdani Ebszőny Árpád-kori falura is, amelynek helye és határa 1885-től tartozik Tokodhoz. 17l5-ben saját határbeli szőlőhegye van Tokodnak. 1715-ben 6l,5 kapás szőlőterülete / 1 kapás átlagban 94 négyszögölnek felel meg/, és 24 jobbágy lakosa . 172o-ban 3l jobbágy művel 497 pozsonyi mérő szántót / 8oo-12oo négyszögöl/ és 179,5 kapás szőlőt. A szőlőtermelést és borkezelést öröklött nyomban végzik – írja Villányi Szaniszló. Az egész Esztergom megye alkalmas szőlőművelésre. Egyaránt jól megterem a fehér és piros szőlő, ez utóbbit jobban kedvelik, mert bővebb hozamú. ”Nemesebb bort adnak az esztergomi dombok… továbbá a mogyorósi, tokodi, süttői, únyi, kicsindi, kéméndi és hegyfarki szőlők, nem különben a nyergesújfaluiak, sárkányiak, bikoliak” olvastam Helischer József 1927-ben Esztergom megyéről írt megállapításai közt. A Dank-heggyel szembeni domboldali legelőt az 18oo-as évek harmadában telepített be 11o jobbágy /az Új szőlők dűlő, így kapta a nevét/, de tizedet nem adtak belőle és a földesúr /az esztergomi Papnevelde / és köztük ez sok vitára adott okot. Az 185o-es években egy akó bor /52-54 liter/ ára 6 forint 16 krajcár volt. 1851-ben szőlőterületként van feltüntetve az: Újhegy, Nagy vagy öreg-völgy, Kis- völgy, Kőalatt, Elletési oldal, Törökúti dülő, Nyárasvölgy, Gelenye, Új szőlők. 85 esztendővel korábban l766-ban azt írják a tokodiak, hogy „a falunak termékeny szőlője van és jó minőségű, ugyan nem saját hanem a szomszéd uraságok Ebszőny nevű határában. „Ez azért volt lehetséges, mert Ebszőny falu a török korban elnéptelenedett, mint falu megszűnt, de ugyanúgy mint Tokod a területe a Papneveldéé volt, amely mint földesura megengedte, hogy mint szomszéd falu Tokod és Tát jobbágyai határait használják, később az általuk használt föld tulajdonukba is került. 1851-ben például a Kőalatti dűlőben többek között Pap Andrásnak van örökölt 5 kapás szőlője, présháza és pincéje, Pap Ferencnek a Nagy-völgyben ugyancsak örökölt 5 kapás szőlője présháza és pincéje van. Ezek a területek a ma is „ Pincék-nek” nevezett területen vannak, ahol egy 19. századi térképen összesen 172 pincét tüntettek fel.

AZ Észak Amerikából Franciaországon át Európába került filoxéra-vész 1875-ben elérte Magyarországot is, félelmes méreteket öltött, csúcspontjáig 1895-ig országunkban egyharmadára csökkent a szőlőterület. A vészterhes években állandó filoxéra bizottság működött. 1882-ben a filoxéra biztos jelenti, hogy „ Tokod községben filoxéra konstatáltatott /megállapíttatott/”. Ebben az időszakban a fehér mézes, budai fehér, hárslevelű, ezerjó, sárfehér, juhfark, gohér, aprófehér, szerémi zöld, fehér és vörös-dinka, kadarka, rácfekete szőlőfajtákat termelték a tokodiak.

188o-ban készült Magyarország borászati térképén a bortermelő települések mellett ott van Tokod is és a 4l ábrázolt borvidék közül a Neszmélyihez tartozik, és ez így van most is. 1895-ben Tokod szőlőterülete 116 katasztrális hold volt. 1938-ban Esztergom megye 35 községében, köztük Tokodon is kötelezővé tették 1939 január közepéig a „Hegyközség„ megalakítását. Ekkor Tokodon l58 kh. területen termeltek szőlőt. 1947-ben pedig ez a terület 225 kh-ra növekedett. Községünk szőlőtermelő voltát hangsúlyozza a l9. század elején a bíró által őrzött és használt pecsétnyomó, amelynek viaszlenyomata maradt ránk, ezt az ábrázolást láthatjuk Tokod címerében is.

Soós Rezsőné sz. Bagosi Éva