Volt egyszer egy tokodi (templom)búcsú
Avagy néhány gondolat a történetről, a jelenről és az érdektelenségről.
Ismételten magunk mögött tudhatjuk az évről-évre nagy hagyománnyal rendelkező búcsúnkat. Amint ígértük, ekkora jelentőségű esemény mellett nem mehetünk el anélkül, hogy rávilágítanánk a történetére, világossá tegyünk némi helytörténeti vonatkozást is, és értékeljük azt hogy 2017-ben hol tart a több száz évvel ezelőtt egy erősen vallásos környezetből kiinduló, majd fokozatosan kitáguló, bővülő ünneplés.
Kezdjük a legelejétől: Búcsú. Mit is jelent valójában? Nem túl sokat, kerek 500 évet kell visszaugrani az időben ahhoz a személyhez, akinek a nevéhez (is) leginkább fűződik ez a fogalom. Bizonyára többen hallottatok már a reformációról, Lutherről, és a búcsúcéduláról. Annak idején a derék egyházi elöljárók pénzért árulták a búcsúcédulákat, 1-1 cédula megváltásával a vásárlókat biztosították arról, hogy elhunyt felmenőik biztosan a mennyországba jussanak. Elég érdekes belegondolni, de a ma használatos búcsú fogalma is innen ered, önmagában tehát az üdvözülést, mennyországba jutást jelenti a korábbi egyházi liturgia szerint. Ehhez a szóhoz az évek során több, különböző fogalom kapcsolódott, például a búcsújárás, szentbúcsú, és a mi esetünkben legfontosabb: a templombúcsú.
A templombúcsú ünneplése a kisebb településekre jobban jellemző, mint a nagyobb városokra. A településhez tartozó templom névadójának, védőszentjének ünnepén megrendezett egyházi ünnepi szertartások, és az ehhez kapcsolódó világi (tehát templom keretein kívüli) ünnepségek összességét jelenti. Az ünnep kettőssége már a kezdeteknél megmutatkozott, és az idő elteltével a hangsúly egyre inkább áthelyeződött. Az 1800-as években még az utcabálok, közös ünneplések, amíg a 20. század elejétől már a búcsúvásárok kerültek hangsúlyba, ehhez pedig szintén a 20. század fordulóján már hamar kapcsolódtak a mutatványosok, és az utazó vidámparkok is, mindkettőt az évente adott helyen csak 1-2 alkalommal megrendezendő karneválok képeiből ismerhetjük meg. Amíg a búcsújárás, a búcsúi zarándoklat korábbiakban az egyházi szertartásokra való ellátogatást jelentette (elősegítve ezzel a “búcsút”, az üdvözülést), addig a 20. században és napjainkban ez korlátozódott az ünneplő településen élő rokonság látogatására. Ebben nyilván nagy szerepe volt a háború utáni rendszernek, amely nem kis mértékben fojtotta el az egyházi kereteit ennek a kettős ünnepnek.
A Tokodi templom védőszentje, Szent Márton a falunk címerében is látható.
Az általános dolgok után térjünk rá Tokodra. A mi templomunkat 1786-ban építették, és a Szent Márton névre keresztelték el, tehát immár 231 éve november 11-hez közeli napokon ünnepelte a falu a búcsút. Az első írásos emlék 1894-ből ered a búcsúhoz kapcsolódóan, amikor is
„A tokodiak szt. Márton napján ünneplik meg évi búcsújukat. Az isteni tiszteletet .az uj falusi és doroghi esperesek végezték. Szt. Márton gyakran már, deres lovon és nagy köd kíséretében jelenik meg — mint ott mondani szokták, — mely beszállingózza e napon lassan az egész’, községet. De a jó tokodiak nem törődvén vele, igazi régi magyarosan jó nagyokat mulatnak. Igen szép mulatság volt ott Vass Béla jegyző házánál, hol nagyszámú vendégsereg igazi jó falusiasán és kedélyesen mulatott egész kivilágos kivirradtig.”
– Esztergom és Vidéke, 1894. november 15.
Amikor még a Pékárkát a Sáncokkal összekötő úton is nagyobb szekérforgalom volt mint a mai Kossuth Lajos utcán, egyértelmű volt az, hogy a templom körülötti téren, utcán tartják meg a rendezvényt, vásárt, utcabált. Ez nem volt másképp még a 20. század első felében sem, ebben az időszakban azonban az egyre nagyobb beépítés és egyre jelentősebb közlekedés miatt már egyre alkalmatlanabbá vált a helyszín. Mint ismeretes, 1964-ben helyezték át a Hősök szobrát a templom teréről az újonnan épült iskola mellé. Elég valószínű, hogy ehhez kapcsolódóan, a 60-as években helyezték át a búcsú helyszínét is a jelenlegi, Béke utcai helyszínre. Azóta közel 50 év telt el, és azt mondhatjuk, hogy ez mindenkibe berögzült. Mindenkinek megvan a sok éves helye, az évről-évre hozzánk látogató vidámparkosokkal is páratlanul jó viszony alakult ki, az utcabéliek szinte szomszédként tekintenek rájuk, és ez oda-vissza működik. Persze a járműforgalom itt, a mellékutcákban is megnőtt, épp ezek miatt voltak próbálkozások 1992-93-ban illetve 2012-13-ban, amikor más helyszíneken került megrendezésre az esemény, viszont a jól megszokott színvonalat különböző okok miatt sem a kantin, sem a régi papkert nem tudta felülmúlni. Arról, hogy ez a színvonal hová ereszkedett 2017-re, sokáig lehetne vitatkozni.
Az egykori búcsúvásár helyszíne
Lássuk, miből áll Tokodon napjainkban ez az évszázados ünnep. Az egyházi vonatkozásban az ünnepi búcsúi szentmise továbbra is megmaradt, viszont az érdeklődés arányaiban legalább annyira megcsappant, mint a búcsúvásár után érdeklődők száma. Az ünnepi szentmise keretében történik a tokodi új bor megszentelése, amely egy régi, helyi hagyomány nálunk. További érdekesség, hogy a karácsonyon és a húsvéton kívül ez az egyetlen alkalom, amikor orgona kíséretében éneklik a falubeliek együtt a Tokodi himnuszt.
A világi ünneplés vonatkozásában – amint említettük – a búcsúvásár továbbra is megőrizte gyökereit, társulva az egyre látványosabb és a mérnöki zsenialitásnak köszönhetően egyre izgalmasabb vidámparki hintákkal. Ez utóbbi kétségkívül az, ami a gyerekeket kissé megbolondítja a búcsú időszakában. Az viszont egészen biztos, hogy ez az évi egyszeri hétvége változatosságot, színt, életre szóló élményeket nyújt a falunk lakóinak.
Egy kis szubjektív vélemény a cikk vége felé közeledve: mit jelent a tokodi búcsú számunkra, a 90-es évek fiataljai számára? Óriási dolog volt. A környék gyermekei már hétköznap esténként csapatokban osontak az utcán a hinták között, izgalommal telve várták a szombat délutánt, amikor is végre magasba emelkedhetett a hajóhinta, hullámvasút, vagy a nagyláncos. A búcsú hétfő iskolai szünet volt! Igen, egészen 2007-ig. A színek, lámpák, zene és a társaság óriási élményt adott. Ezekből is látszik, hogy a gyerekeknek szükségük lehet erre az élményekkel teli hétvégére, főleg azoknak, akik nem tehetik meg hogy a (most már nem is létező) budapesti vidámparkba látogassanak el. A felnőttek számára pedig egy remek közösségi esemény lehet, amikor az ember végigsétál a vásárban, találkozik olyan rokonnal, ismerőssel, sógor-koma-jóbaráttal, akivel a mai rohanó világban szinte alig. Láthatjuk, hogy ma még a Borút után továbbra is a búcsú a falu második legnépszerűbb rendezvénye, viszont azt is láthatjuk, hogy több okból következve a színvonal lassan de biztosan csökken. Ez az emberekből fakadó érdektelenség sajnos nem csak a szóban forgó eseményre vonatkozik, hanem szinte az összes, hagyománnyal rendelkező falusi rendezvényre. A problémát természetesen nem a lakosoknak tudhatjuk be elsősorban, hanem annak a káros rohanó világnak, amely szinte ellehetetleníti az emberek számára, hogy a hétvége ne csak a munka utáni regenerálódással teljen, hanem egy kis közösségi élettel is. És most kihagyjuk a “bezzegamiidőnkben”-t és a “régenmindenjobbvolt”-ot, mert nem a múltban kell élni. Őszintén bízunk abban, hogy eljön majd egy olyan időszak, amikor egy kis megreformálás után ez az esemény újra a fénykorát élheti, ahol az emberek és gyerekek szívesen összejönnek, beszélgetnek, és nem csak a „már megint semmi nincs ebben a búcsúban, már megint alig van ember!” hangzik a szájukból. Bízunk benne, hogy egyszer majd akár hintáznak, akár kulcstartót lőnek a lövöldében, egy színvonalas, emlékezetes közösségi esemény, a Tokodi búcsú résztvevői lehetnek.
Végezetül röviden 2017-ről: elsősorban köszönet illeti a Micsonek vidámparkot, akik közel 50 éve itt vannak Tokodon, és esőben, hóban, fagyban is megrendezik nekünk az eseményt. Köszönet illeti Kardos Mihály plébánost aki évről-évre megszenteli a jobbnál jobb Tokodi borokat, és köszönet illet Titeket kedves vendégek, akik évről-évre kilátogattok az eseményre. Tartsátok meg jó szokásotokat, mert Tokodi Búcsú csak egy van!